Fine dining

Mint valószínűleg sokan mások, mi is kíváncsiak voltunk az újonnan Michelin-csillagot kapott helyre, a Borkonyhára. Asztalt foglalni nem könnyű, hiszen az étterem alapterülete elég kicsi. Az asztalok éppen ezért zsúfoltan állnak egymás mellett, különösen a kétfősek. Meghitt beszélgetésre ez az elrendezés nemigen ad lehetőséget. A kiszolgálás tartózkodó, de profi, az ételek pedig igazán különlegesek és ízvilágban is mesteriek. A séf csillagos ötöse mellett meg kell jegyeznem, hogy mélyen a pénztárcánkba kellett nyúlnunk, de más Michelin-csillagos éttermekhez képest a Borkonyha még mindig megfizethető kategóriénak minősül.
Amilyen rövid - és ez így van rendjén! - az étlap, olyan hosszú a borlap és mutatóba is rengeteg féle bor van kitéve a polcokra, amelyekben gyönyörködhet a szomjas vendég. Összességében mindenkinek ajánlom, hogy térjen be ide, aki értékeli a fine diningot. De vigyázz! A kategóriának megfelelően az adagok falatnyiak, egyféle főétellel itt nem lehet jóllakni. Ajánlott legalább egy leves, vagy előétel, főétel és desszert fogyasztása! Az étvágygerjesztőnek elénk helyezett kenyérkülönlegességeket pedig ki ne hagyjuk: igazán ínyenc falatok, különösen a tintahal tinájával feketére színezett szeletek.