Érdemes beállni a leghosszabb sorba

Már régóta készülünk körülnézni a Hold utcai csarnok átalakított galériáján, de általában vasárnap járunk arra, amikor zárva van. Most sikerült egy hétköznap délben időt szakítani rá. Először is teszünk egy tiszteletkört, mindenhová bekukkantunk, majd a második körben eszünk. A Bőségtál az első kanyarban áll, és míg a többi étkezdében 2-3 ember várakozik, itt nagyon hosszú a sor. Az asztaloknál is sokan ülnek. Jól megbámuljuk, mit esznek, bocsánat a neveletlenségünkért! Egy töltött padlizsán látványától elgyengülök, nehezemre esik tovább sétálni, de erőt veszek magamon. Azt már látom, hogy legalább 3-4 kedvemre való fogás van ezen kívül, nehéz lesz a döntés, ha bezárul a kör és visszaérünk. Mert szinte biztosak vagyunk benne, hogy itt kötünk ki. Így is lett. Van egy-két kipróbálásra érdemes hely, de nem véletlenül akar az a sok ember a Bőségtálban enni. A töltött padlizsán persze elfogy az orrom előtt. Mediterrán tarját választok. A fűszeres tarján két karika paprika, egy sárga, egy piros, a közepükben fűszeres túrókrém. Rozmaringos burgonyagerezdekkel tálalják. Szemre és ízre is pompás, telitalálat. A párom nagy Brassói-rajongó, van összehasonlítási alapja. Itt is azt rendel, és kifogástalannak tartja az ételt. A kiszolgálás viszonylag gyors és udvarias. Egy-egy ételből csak pár adag van a pultban, a húsok folyamatosan, frissen sülnek. Az előttem értékelő által menzaszerűnek titulált rész tele van, ezért a szomszédos étkezde asztalához ülünk. Úgy láttuk, mindenki oda ül, ahová tud, ebből senki nem csinál problémát. Legalábbis a galéria ezen sarkában. Hangulatról nemigen beszélhetünk, nagy a jövés-menés, végül is a hely a tömegétkeztetést szolgálja. Ide nem romantikázni jön az ember, hanem gyorsan, jót enni. Ennek a célnak a Bőségtál maradéktalanul megfelel.