Becsábulat

A napokban inni kerestem valami itatót, mint Alföldön a gulya, aztán beugrott, hogy éppen arrafelé van a Bubu ls és régen voltam ott. Meg az is beugrott, hogy éppen a közelmúltban szereztem egy lehangoló tapasztalatot az Allee-ban, és ott a Bonboncha ugyanilyen színesbogyós csalikat használ. De a Buburól mégsem volt rossz emlékem, bementem hát. Két vidám lány volt a pultban, szívesen voltak kedvesek, és már ez megdobta két ponttal a hangulatot meg még a bogyós lé ízét is. Megbeszéltük a szívószállal való pohárszurkálásos kudarcomat, a leány felajánlotta, hogy ok, akkor majd ő elköveti a kegyelemdöfést. Nézem, nézem a számláimat, a Bonboncha háromdecise többe kerül, mint a Bubu fél literje. Azért ez mégis valami! Mindenféle színes bogyókák kerültek a poharamba, egyből elkezdtem gügyögni, hogy autentikus legyek, a lánynak nem sikerült elsőre a beszúrás, de másodikra igen, azt mondják, ez a bőrszerű pohárlefedés valami ázsiai előírás. És azért van itt is. Meg voltak még a pulton poharas félkész levesek is, na, az sokkal drágább volt annál, mintha ugyanezt a közértbe vennéd, és azt mondták, régebben sushi is volt, de nem vették a járókelők, hát abbamaradt. Közben jól elszórakoztam a bogyók levadászásával és zajos kiszippantásával.