Póttea

Könyvhét, Vörösmarty tér, elégedetten jöttem hazafelé a zsákmánnyal, mint a vadászó-gyűjtögető ősember, aztán a Váci utcán sétáltam végig, hogy talán nyalnék egy fagyit valahol a szerzés örömére. De sehol nem láttam. Befordultam a Haris közbe, hogy talán ott, de nem volt, csak a turistákra vadászó kajáltatók, becsali csajokkal. Na, akkor a jégbüfé áthelyezett maradványa, ott csak lesz... aztán eszembe jutott, hogy a manóba, hát az is megszűnt már. És így lett ez a Bubu-teás valami a Katona meg a Párizsi udvar táján. Rendkívül barátságtalan volt a lány, talán aznap pusztult el valami aranyhörcsög a családban, de alig válaszolt, nem is köszönt, utálatos arccal várta, hogy mit kérek, elmondtam, megtöltötte mindenféle színes műanyag zizivel a lémet, én meg vadásszak hozzá önszántamból szívószálat, kifizettem, aztán leültem pihenni, beleolvasni valamibe... közben bejött egy-két ember, az egyik vendéglány valami nem megfelelőt talált a poharában, a depressziós szolgálatos szemüveges, meg dühéven belevágta messziről a mosogatóba a reklamált poharat, aztán morcosan készített egy újat, Hát ennél többet a kaland nem ér, így is sok szót pazaroltam rá.