Disznó az volt, de láthatóan elég kihalt, semmi mozgás, megváltozott a nyitvatartás, azt olvastam, meg volt valami söröző a földszinten, az működött, de nem azért jöttem, így aztán végigténferegtem az összes szintet, itt-ott egy-egy zöldséges unatkozott, már láttam, hogy hülye ötlet volt idejönni, aztán leszálltam a legmélyére, és ott találtam ezt a kantint. Még nem voltam itt, hajrá! Valami falat csak akad. . . eléggé kihalt volt már ez is, de egy közepesen barátságos hölgy rámutatott, hogy akad azért itt ez meg az. Ez, amit eszem valami májjal, borsóval, gombával töltött csirkecomb (ez nagyon csábítóan hangzik), vegyes körettel kértem, meg még legyen ecetes almapaprika is. Hát ez van, amit láttok. jelentős adag, úgy mennyiségre, ízvilágra nyomasztóan szegény, az ecetes almapaprika hozta a mindig megszokott formáját. Nos, egy alsósori gyorsétteremben, egy piacon egy tál étel savanyúsággal már 4000 forint. Ez van, emberek. . . ettem az életszínvonalat. Tulajdonképpen jóllaktam, de nem voltam igazán boldog.