A leggyengébb láncszem

A Király utcai “Buddha Mini” annyira alatta marad a többi Buddhának (ez a negyedik, amit kipróbáltunk), mintha nem tartozna velük egy hálózatba. Kezdjük azzal, hogy frusztrálják a vendéget. Kint sushi-kép, bent kiderül, hogy nincs sushi. Ezzel a technikával egyébként mások is élnek, például az Attila úti Dang Muoi.
Bent kicsi a tér, ezt magasított asztalokkal kompenzálják, székük viszont alig van, nem is volt hova leüljünk, így aztán mentünk portyázni kicsit, majd amikor visszatértünk, akkor kaptunk már helyet.
A gazdagon piercingelt ifjú pultos hölgy teljes kívül van a mesén, alig érti meg, mit beszélünk, amikor arról érdeklődünk, hogy van e zöld korianderük. (Amikor első ízben jártam itt nem volt, ott is hagytuk a helyet apámmal, zöld koriander nélkül ezek az ételek számunkra élvezhetetlenek.)
Rendeltünk egy kókusztejes zöldséglevest (Tom Ka Ghai zsánerű volt, de nem pont az, kevésbé izgalmas és vibráló, a “Pad Thai” Tom Ka Ghai leves nagyságrenddel jobb volt) valamit egy Tom Yum levest, ez sokkal jobbra sikeredett. Az árak rendben vannak, a két levesre 1500-1600 forintot fizettünk. Az italfront érdektelen. Összességében a két leves friss ízhatású volt, a kettő együtt belefér a “jó” kategóriába.
Ha még megyünk a Buddha Original hálózat valamelyik egységébe, nem ez lesz az. Mégse akarok senkit lebeszélni a kipróbálásáról.