Egy evésre jó

Éhesen erre, estefelé, sokesélyes a környék. 10 méterenként lehet mást és mást enni. Ma itt kötöttem ki. Nem volt csalogató, talán valami kis ismeretlen ázsiai fíling vonzott, de nem annyira. Senki nem volt bent, a langyos este tele volt kóbor vendégekkel a bulinegyedben. Ide nem jött senki. Hát akkor én. Tésztát, igen... marhahússal.. zöldséggel... lehet akár enyhén csípős is. Klikk-klakk, blokk. Készül. A kiszolgáló legény földink, a kis wokos srác from Asia. Valami maszatot belemér a homorú edénybe, lángok csapnak fel, pár perc múlva megkapom a fúdot, kis papírdobozkában. Itt akarom megenni, látom, le lehet ülni. Akkor is ez van. Jó. Választok villát a rendkívül gusztustalanul, hegyeivel kifelé álló villák közül a tartóból, remélem, viszonylag tisztát. A street food nem is rossz, éhes voltam amúgy, de a felénél már ragacsos masszává válik, de még mindig ehető. Az alján összegyűlt a lé, de vitézül leküzdöttem magam odáig is. Fura a szűk dobozban a villával kotorászni, nem kényelmes. A végén egy kommersz körte-alma egészítette ki szerény vacsorámat.