Újabb randi a szexi sertéssel

Már napok óta fészkelődött bennem, hogy el kéne utazni a Fény utcai piacra a sertéselni egyet, de kinek van kedve bárhová is menni a nyomasztó kánikulában? Aztán mégis fogtam magam, mert az evés a túlélés záloga is egyben. Itt nincs hűvös és zárt hely, ajtó-ablak tárva, de legalább árnyékban ülsz. A terv a pirított máj volt, de a pénztárban ülő nő lehűtött, hogy az nincs. Akkor legyen a szalontüdő, azzal is ritkán találkozom. Ez olyan 3500 forint körül mozog, pénz lepenget, blokk, rajta a szám, hogy mostantól kezdve ideiglenes nevem a 47-es. Bent a konyhán amolyan vegyes nemzetiségű nép van, de azért időbe telik, amíg az anyag elkészül. Aztán kapod a serpenyőt, hát, ez is egy elképzelés a szalontüdőről, ahogy elég sok variáció van forgalomban. Nem néz ki rosszul. Érdekes, hogy ez első néhány falat eléggé ízetlen. Mintha hiányozna belőle a pejsli jóféle savanyúsága. Aztán kiderül később, hogy nem ízetlen, csak nincs elkeveredve. Mert megérkeztek a jobb falatok, ugyanabból az edényből, csak egy másik tájról. Néha valami kifejezetten savanyúba haraptam, először talán valami citromosnak véltem, aztán úgy láttam, hogy uborkadarabokkal van elaknásítva az egész, A gombóc az nem gombóc, hanem valami henger alakú anyagból levágott darabok. De egyébként összességébennem volt rossz, nem is éreztem magam becsapottnak meg lehúzottnak sem, kellemesen megebédeltem, aztán hagytam a disznókat disznólkodni tovább.