Amúgy mi mondható?

Szóval, mit is mondhatnánk egy helyről, ahol általában a kínálat mindig ugyanaz, mint száz másik hasonló helyen? Hogy ez itt, éppen ma milyen... mint a gyorsétterem. Nem túl finom, nem túl olcsó, és hát egy életforma. Van benne valami, amiért időnként visszatér ide a gyámoltalan éhes. Egy bevásárlóközpontban az a helyzet, hogy a helyben heverészők és pihengetők általában elfoglalják az ülőhelyeket a fizetővendégek elől. Vonulsz pár kört a tálcáddal, amíg leülhetsz. Azt megfigyeltem, hogy a zsírosabb kaják, krumpli, hagymakarika, egyéb falatkák mindig úgy gurulnak ki a papírtasakból, hogy rátelepednek a blokkra, annak számmal írt oldalára. Tehát a nyomtatványba tunkolsz, általában a koszos, utcáról hozott kis kezeddel. Én szoktam műanyag villát kérni. Megeszed az ugyanolyant, maszatos leszel, elhasználod a szalvétákat, a körülötted ülő kisgyerekek meg mindig otthagyják a tálcát az asztalon, a kajamaradékokkal. Amúgy jó étvágyat!