Álruha nélkül a nép közé

Ma átvettem a mozijegyemet, amit neten tetettem félre, de korán kell érte menni, különben elvész, így hát felszabadult közel egy órám, hogy talán koradélután itt egyek is valamit. És nem kell mindig maori meg kun éttermekbe járni, jó lesz nekünk a hagyományos, a hazai, a jó, öreg, Burger KIng is. Nem azt választottam, ami a falon színes képekre bökdösős előválasztós, hanem élesben embert kerestem, és vele beszéltem meg, hogy hagymakarikák lesz itt nekem, kérem, meg valami burgonyanemű, meg valami lapos kis hamburgerféle, mindegy, hogyan hívják, csak ne kelljen a számat 10 centisre tátani, miközben összefröcsögöm magam valami mártással. Igy lett egy sajtburgerem is, meg egy narancs juice innivalóként. Kis villácskát is kértem, hogy ne a koszos kezemmel egyek, mint egykor a majomházban ettünk az állatkertben, és közben hallgattam, hogy a nem éppen magasan művelt kiszolgálószemélyzet milyen kis alázó megjegyzéseket tesz a várakozó vendégekre, hogy önmagát szórakoztassa. Én külön kaptam a juice-t, nem értem, miért nem várhatta meg a tálcámat, de szófogadóan ácsorogtam a kis itallal teli pohárkámmal. Azután megkaptam az étkeket is, mert eljött az én számomnak is az ideje, és elfogyasztottam szerény ebédemet, ami pontosan 3290 forintba került.