Értéktelen értékelés

Van ez a nyomi hagyomány, hogy az ember egy évig nem megy, aztán egy év után újra mehet, újra értékelhet, és ennek sokszor értelme is van, mert van, hogy az étterem javul vagy romlik vagy profilt vált, vagy valami történik közben. Na, egy gyorsétterem esetén erre minimális az esély. Na, de akkor meg miért? Mert gyarló emberek vagyunk és az étkezési szokásainkat is szinte az ittjartam határozza meg. Már megfigyeltem magamon az egyedfejlődésem változásait, be akarok menni egy étterembe, betegesen előkapom a telefonomat, áá, nem jó, itt egy éven belül voltam, menjünk máshová... Na, és ezen az elven jöhet megint a Burger King. Allee. Késő délutáni mozi, hosszú a film, az ember talán meg is éhez közben, a nagy emóciók sok energiát emésztenek fel, kijön a moziból, az éttermek ravaszul itt vannak elhelyezve a mozi kijáratánál, hát eszik. Egymás mellett a Burger King és KFC, de az egyik nemrég volt, a másik előtt meg nagyobb sor áll. Nem is értem... Mindenki rászokott a Burger Kingre, a KFC meg már nem jó? De én is soros leszek, nagyon jól kommunikált az eladólány,. irtó rutinosan rátapintott, hogy mit szeretnék, miből mennyit, gördülékeny volt a rendelés, és a 167-es sorszám is felkerül a várakozó táblára, amit sóváran lehet figyelni. Közben a nejemnek nem volt ehhez kedve, ő elment inkább haza. Na, de egyszer csak megszólalt a 167-es bűvös szám, én, mint aktuális nyertes peckesen lépdelek, elhúzom kajánul a szagokat a többi sóvár orra alatt, és középkori barbár módjára nekiállok marcangolni a kajámat, ami ebből állt, hogy: Chi Che Bac King ME =0, Chi Che Bac King 3449 forint, köz krumpli 1, Nagy narancslé 420, BBQ szósz 230, 8 db hagymakarika 1040...Ez így összesen 5140 forint. Vacsoráztam egy gyorsétkezdében.