nem nagy ebéd, kis ebéd van, dolgom van, megyek valahová. Srác (mint szinte mindenhol ezzel a jelenséggel találkozol) új éppen, elbizonytalanodik, adna menüt is, de nem hiszi, hogy a narancslé lehet benne. Hát jó, legyen valami kóla. Akkor a menü mellé, még külön egy narancslé? Nem, nem, vagy narancslé, vagy kóla. Tapasztaltabb felettes odajön, persze, itt így meg így, semmi akadálya, persze, hogy lehet menüben narancslé. Közben készül is. Kb. 2 percig ácsorgok a kis jegyemmel, aztán már világít a tábla, nyert, meg is kapom az egészet. Leülni már nem annyira egyszerű, viszonylag szűk a hely és kevés, gyerekek ücsörögnek szokás szerint, néha fogyasztás nélkül a székeken. Aztán lesz egy asztal. Meg is eszem, nem is rossz, nem is kevés, a szokásos, kb. 1000 forintért kb. eleget is ettem. Szürcsölöm a maradék narancslevet. Biztonsági őr egyenként elveszegeti az asztalról a tálcákat és elviszi, mielőtt még a vendégnek kellene. Látom, más asztalokról is, frissen. Takarító hölgy idős, szolgálatkészen áll, hogy a kiskisasszonyok és a fiatalurak után letörölhesse az asztalt. Közben szemlesütve félreáll az újabb fiatalurak elől, akiket nem szeretne akadályozni a haladásban. Ez itt valami új társadalmi elosztás, munkamegosztás. Az asztalok így folyamatosan használhatóak lesznek megint a kiskisassonyoknak meg a fiataluraknak nem kell bepiszkolniuk a kezüket a szennyes edény visszavitelével.