Cafe Frei - Allee Budapest

A belső kávézó részleg hozza a szokásos Frei miliőt, sok mély szín, állatos-növényes dekorációk, puha kárpitos ülőhelyek. A külső részben van egy különleges kialakítású kör alapterületű teraszuk, amely úgy néz ki, mintha egy hatalmas henger alakú lámpaburában üldögélnének a vendégek. A rendelés és a fizetés a pultnál történik, utána sorszám alapján adják a kávét. A hónap kávéja azonnal felkeltette a figyelmemet, amely Amerika déli államainak gyarmati időit idézte meg, New Orleans Bananas Foster néven (1190 Ft). Egy vaníliás-banános desszertkávéról van szó, amelybe egy gombóc fagylalt is került, valamint vastag tejszínhab is a tetejére. Sőt, még fahéjszórással is rábolondítottunk. Kötelező szervizdíj nincs, de kártyás fizetéskor a terminálon ki lehet választani, hogy szeretnél-e adni, s ha igen, mennyit (5-10-15-20% közül lehet választani egy gombnyomással). A tömény, kiadós, ámde roppant finom kávé után egyéb desszertre már nem volt igényem, pedig elég sok sütemény sorakozott fel a pultban.

Jól esett volna egy ital, meg talán egy kávé is, de ebből nem az lett, hanem kértem fagylaltot, amire nem voltam rákészülve, hogy itt azt fogok enni, van vagy négyféle, de az igazi ütős a különféle fantázianevű kehely. Töprengés után a "Fokvárosi nyár" elnevezést választottam, nem is a fagyi a döntő benne, hanem a mindenféle plusz ízesítés, rászórás, és, hogy igyak is valamit, hát azt meg úgy hívták, hogy "pugliai feketecseresznye". Jó volt az is. Nagy tömeg nem volt, lazán behúzódtam a sarokba és élvezettel elfogyasztottam. Lazaságom ára pedig: 1200 forint a kehely, 1150 pedig a cseresznyés ital. Kávé meg majd a legközelebb.

. . hát, nekem nem volt ennyire rossz a tapasztalatom, de nem is először találkoztam a Frei kávékkal meg a Librivel. Ma úgy alakult, hogy beülök ide, némi eszegetés után. Itt gyakran előfordul, hogy valaki csak ezért jön a könyvesboltba, célzottan, az olvasnivalók nem is érdeklik, a kávézó majdnem mindig tele van, a könyvhegyek között meg csak lődörög ritkán egy-egy ember. Bár már nem akkora divat a Frei Cafe, mint kezdetben volt, de azért most is kellemes. Ma összehoztam távoli földrészeket, azt hiszem, zimbabvei sütit ettem (vadbarack, dió. . . ) meg skandináv híg kávét ittam hozzá. Kellemesen elvoltam vele, nem is sokára készült el. Sorszámban a második voltam a fali kijelzőn, amint leültem. Azt azért szóvá tenném, hogy nem nagyon szedik le az asztalt a lányok, lehet, nem érnek rá. A vendég lusta, nem viszi vissza a pultra a használt poharakat, otthagy mindent. Meg azért le is kéne törölgetni az asztalokat, leporolni a székeket.

A Frei kávézó képvisel egy bizonyos szintet és az Allee Frei kávézóban lévő dolgozók ezt szemrebbenés nélkül lesz. . . k

. . . . k. Nyáron sokszor voltam a nyugatinál lévő kávézóba, ott kedvesek tisztelettudóak, segítőkészek voltak a dolgozók. Ez a hölgy flegma, pikírt, nem egy ilyen helyre való. Remélem olyan ember is olvassa aki oda tud figyelni a dolgozók modorára.

Visszamentem és rákérdeztem a kiszolgálóktól, hol látható, hogy mikor zárnak, mire ők elmondták, hogy ez itt SEHOVÁ nincs kiírva, de a honlapon megnézhetem, mert ott látható. Hát hazatérve megnéztem: a nyitva tartás VASÁRNAP 7-IG szól. Ez azon túl, hogy a valótlan állítások etikai kérdéseiről elmélkednék, még szabályokba is ütközik, már sajnálom, hogy nem kértem el a vendégkönyvet a felettes szervezet tájékoztatása céljából. Attól, hogy jól menő, divatos hely, még tartaniuk kell a nyitvatartási időt, nem lenne szabad valótlan dolgokkal traktálni a vendégeket forró csoki helyett, sőt. . .

Néha ki lehetett fogni egy lelkiismeretes Baristát aki elkészítette a rendelést úgy ahogy azt kell, de ez lutri, nem kávézás.

A pult előtt kígyózó sor, minden asztal foglalt, s a várakozók ugrásra készen várnak a felszabaduló helyekre. Érthető, hiszen ez nem olyan hely, ahol talponálló módra is lehetne kávézni, itt illik leülni egy asztalhoz, normálisan megadni a módját a kávézásnak. Próba szerencse alapon beálltam a sorba. Ezúttal egy Miami Beach Vanília Lattet kértem (570 Ft). Kellemes intenzív íze van a vaníliának, kicsit édes, mint szinte az összes Frei latte és cappuccino, de ezt már megszoktam. A dizájn ugyanolyan, mint a másutt is megszokott. Nekem sokat levett az élvezeti értékéből a helynek a nagy tömeg és a hering-hangulat. A kiszolgálás a pultnál futószalagon történik, látszik, hogy a személyzetnek is megterhelő ez a nagy sokaság. Ha így is van, szerintem ennek nem szabadna rajtuk látszódni. Akár örülhetnének is, hogy a munkahelyük ilyen népszerű, s a sok vendégnek köszönhetően hosszú távon biztosnak tűnik a munkájuk. (Talán utópisztikus vagyok. . . )