Mentőital

Ritka pocsék ebéd után menekültem az Etele pláza folyosóján, azzal a szándékkal, hogy valami egyéb itallal leöblítsem a torkom... a Cafe Frei volt a cél, de útközben elkaszált egy tüneményes lány, aki valami matt meg fényes mobilbevonatokhoz keresett balekokat a sétálók között, és olyan kis drága volt, hogy nem bírtam ellenállni, vagy 10 percig kacarásztunk és hülyéskedtünk, amíg el bírtam szakadni tőle, aztán nyomás a könyvesbolt. Az Etelében még mindig a kulturközegben van a Frei. Látom, az utóbbi időben elég rossz értékelések is akadnak itt vele kapcsoltban. Lássuk... fiatal srác a pultnál, segítőkész, homályos elképzeléseim vannak, általánosságban körvonalazok, segít, ajánl... megegyezünk egy bengáli mangós limonádéban. Kávénak azték chilli espressót kérek. Kicsit várni kell, amíg elkészítik. 2140 forintot fizettem (1250+890) Ülve és várva megállapítom, hogy az előző vendég morzsákat hagyott az asztalon és a személyzet is otthagyta. Elszórtan ülnek emberek, velem szemben egy veterán proletár asszony próbálja eladni bájait egy hasonló kategóriás úrnak, talán első találkozás, mindketten mediterrán úti élményeiket emlegetik és egymásra licitálnak. Felajzott kandúr nyomul. Limonádé ritka jólesik, felszabadító erejű, kávé izgalmas, érdekes, átstrukturálja a szájban lakó élőflórát. Marad az alján üledék, azt még kármentőben kikanalazom. Lehet, máskor is bejövök.