És erre csiribá, ott termett a túloldalon ez a bisztró. A buszok között bujkált, én meg éppen kijöttem a végállomás szemetes, piszkos részéből, de mielőtt alámerültem voltam az aszfalt alá, ezt küldte ma az élet. Persze, hogy ennyi elég is a jóhoz. Reggelit, ebédet kínál, érdekes, igényes ajánlataik vannak, nemzetközi reggeli-fantáziák, csak győzd megjegyezni. . . sebaj, lefényképeztetem inkább. Két muffin lett ebből, emlékezvén a Mekis reggelikre hajdanán a hivatalban. Előtte kezet szerettem volna mosni, a muffint valahogy meg kéne fogni, kaptam is egy szép szalaggal átkötött kulcsot, hogy menjek ki, menjek hátra, aztán majd ott. . . ok, ez is történt, de volt vagy hat ajtó, viszonylag egyforma, és meg hülyén pislogva próbálkoztam végig a kulccsal, mire kiderült, hogy az utolsó volt a megfejtés. De kezet is mostam, aztán elgondolkodtam, hogy mit nyertem én itt a kézmosással, ha most megfogom ugyanezt a WC-s kulcsot és visszaviszem ezzel a kezemmel, amivel enni fogok. . . na, de kaland az élet! A sonkás, tojásos muffin nagyon finom volt, felhúzódtam egy bárszékre a sarokba, előttem egy lány ült, akinek az irodája volt ez bisztró, úgy látszik, laptopon videókonferenciát tartott, hogy melyik fiút melyik lánnyal kéne összefektetni valami táborban a konténerházakban és közben jegyzetelt és fennhangon beszélt sokat. A cuccait meg szétpakolta a szomszéd asztalokra is, az enyémre is jutott kávéspohár, Zavarbaejtő volt, hogy akaratlanul részese lettem ennek. De a lány teljesen gátlás nélkül ügyintézett, mintha ott sem lettem volna. Lehet, hogy nem látszom. Inkább kibámultam az ablakon, az sokkal aranyosabb volt, egy leszbikus pár évődött egymással egy szív alakú dekoráció alatt, nagyon helyesek volt, a szemük ragyogott, ahogy simogatták néha egymás vállát. És nem törődtek a világgal. Az övék volt a mai empátiám nagyrésze. Aztán bejött egy buszsofőr, egy pasihoz a pultnál, hogy a "magáé ez a Volvo? ? " Hát, jobb lenne, ha nem itt állna meg a buszmegállókban, ugyanis tilos. Az élet császára persze nagy ívben tett erre, na persze, majd majd pont neki fogja megmondani egy buszsofőr. . . nem bírja ki azt a pár percet, amíg ő itt eszik, iszik? De ez a jelenet éppen lejátszódott akkor is, amikor jöttem, csak akkor egy fehér Mercédesszel. Ezek szerint jó hely ez, "igényes" közönség jár ide. Összességében nagyon ajánlatos, érdekes hely, bár kissé lehangolt, hogy a pultnál a kiszolgálás gépiesen nyers volt, ennyit értem ma. Szóval, ez akár egy nagy ötös is lehetne, ha nem lennének benne a sallangok.
