Mondd, mi a neved?

Az mindig elgondolkodtat, mi lehet az oka annak, hogyha valaki megnyit egy új helyet, képtelen egy normális, egyedi, megkülönböztető, figyelemfelhívó vagy akár könnyen megjegyezhető, vagy legalább vicces nevet adni a helyének? Gondolom, sokáig tervezgetik ezt a döntést a tulajdonosok, és az első benyomás elég fontos. Szóval értetlenül állok a hely neve előtt...
Bár többször megfordultam az elmúlt hónapokban a Mester utcában, a hely létezése nem szúrt szemet, mondhatni fel sem tűnt. Bónuszbrigádos kuponnal jártam itt, s szerencsésnek érzem magam, hogy az előző értékelővel ellentétben én a süti+latte ajánlatot választottam a főétel helyett.
Nem tudom, mikor nyitottak, de még tartottak bizonyos szerelési munkálatok a belső térben ottjártamkor is. Ettől függetlenül már fogadtak vendégeket. A déli ebédmenü krétával volt kiírva a táblára, de nem jegyeztem meg, hogy mi volt, a 2 fogás 990 Ft-ba került. A süteményekre koncentráltam, melyek az üvegpultban voltak elhelyezve, alattuk sütni való melegszendvicsek bekészítve. Őszintén szólva nem volt valami bőséges a sütemény választék. A fiatal pincér a profiterolt ajánlgatta, de az pont azon kevés édesség közé tartozik, amit nem nagyon kedvelek. A többi süteményről viszont nem kaptam segítő információkat, mondván azokat ő nem kóstolta, nem tudja, milyenek, de biztos finomak (Hát, köszi...). Egyébként udvarias és kedves volt.
Végülis ránézésre egy többszínű, többféle csokis tortaszelet mellett tettem le a voksomat, ami jó választásnak tűnt. Piskótás alap, fehér-, tej- és trüffelszerű kombináció. Friss, könnyű, kicsit talán tejes ízű, összességében korrekt, de nem frenetikus élmény. A latte fel volt csicsázva mindennel, a tetején csokiszirupból pókháló mintával, viszont ettől túl édes lett az egész.
Közben nézegettem a színes, fotókkal illusztrált és jó sok oldalas étlapot, villásreggelik, szendvicsek, saláták, tortilla, frissensültek, pizza, koktélok, 1 oldalnyi kávé és még kézműves söröket is tartanak.