Várakozáson felül

Egy pillanatra fennakadt a szemem, mikor megláttam a „képem” mellett a Capri egycsillagos értékelését. Álmomban írtam? Csak most akartam nekikezdeni! Aztán jót nevettem, mikor leesett a tantusz: azonos profilképet használunk az előttem értékelővel, csak még sosem futottunk össze az évek során.

Hát akkor jöjjön a másik véglet: mi maradéktalanul meg voltunk elégedve az étellel és a kiszolgálással egyaránt. Születésnapot ünnepeltünk egy nyolctagú társasággal. Előételekkel kezdtünk, ezek érkezésünkkor már ki voltak készítve az asztalra. Sonka, gomba, sajtok, frissen sült házi kenyérfélék, zöldségek, tálkákban csuda finom paradicsom salsa. Én be is értem volna ezzel a könnyű vacsorával, vissza kellett fognom magam, hogy ne lakjak jól a bevezető falatkákkal.

Vacsorát egy kivételével a séf ajánlatai közül választottunk. Ez hetenként változik, de az állandó étlapon is sok kedvünkre való étel szerepelt, a sokféle pizza mellett. A kiszolgálás nagyon kedves és szívélyes volt, és a telt ház ellenére nem kellett sokat várnunk az ételre.
Nyolcan hétfélét ettünk, volt köztük leves, tészta, csirke, disznó, vadhús és tengeri herkentyű, változatos köretekkel, és mindenki maximálisan meg volt elégedve az ízekkel, a gusztusos tálalással és a mennyiséggel egyaránt. Én tigrisrákot ettem salátaágyon, ami a pincérnő szerint előételnek számít, hát nem tudom, főételként mekkora adag lett volna, de 10 db jól megtermett rák terpeszkedett a kellemesen ízesített zöldfélék tetején.
A desszertek közül csak a Lávát próbálták ki ketten, ez egy brownie volt, amiből bőségesen ömlött a forró csokoládé, és vaníliafagylalt járt mellé. Azt mondták, mennyei, és az arcukat nézve elhittük nekik.
Az árak egy kicsit magasnak tűnnek első látásra – mégis „csak” egy pizzériában vagyunk –, de az ételek minősége, az alapanyagok bátor és fantáziadús párosítása indokolja az árakat. Kitűnő éttermi szolgáltatást kaptunk, nem csak a pizzaimádóknak ajánlom a helyet.