Alföldi túristák Budapesten

A párom szerint a mai napban csak az volt a biztos, hogy felkelünk. Talán még az is, hogy kimozdulunk.
De, ami utána következett... már minden: spontán. És mi élveztük ezt a kötetlenséget, hogy csak megyünk az orrunk után, éppen, amerre jól esik. Nincsenek tervek, csak sodródás.
A város még imitt-amott karácsonyi hangulatban, csodás kirakatokkal idézi decembert.
De haladunk, először is: Kolodko szobrok nyomában, kezdjük: Nyugati téri Skála Kópé. Nosztalgia gépezet erősen bekapcsol:
A fiam: -Nézd, Anya. Van neki szíve.
Anya: -Igen, mert ez egy régi reklámfigura anyáék gyerekkorából. Mindig azt mondogatta: Skála Kópé.Szívem a vásárlóké.
Aztán Cat Cafe Budapest, cicaimádóknak erősen ajánlott. Már a bejáratnál welcome cica alszik édesen. Puha-bunda földi mennyország
A Deák téren bámuljuk az Óriáskereket. Nem is tudjuk megállni, ki kell próbálni. 5 kör alatt a város felett:felejthetetlen látvány+élmény, kár lett volna kihagyni!
További Kolodko szobrokat keresgélünk: a volt Brit Nagykövetségen Mr. Bean maciját, aztán Breki, balta, végül a Hold utcában Holdjáró.
Közben idegenként járunk sosem látott pesti utcákon és tereken: lenyűgöző utcák, házsorok.
Ebben a szép, napos időben turisták voltunk: Budapesten.