Nyünyünyü-élmény; csak épp nem a macskáknak

Áprilisban jártam itt, barátokkal, és kezdeném a jó benyomásokkal.
Nagyon kedvesek a felszolgálók, minden ökörségre és teszetoszázásra mosolyognak, a fiatalember türelmét, aki kiszolgált minket, külön dicséret illeti.
A kávézó nagyon tiszta és rendben tartott, macskaszőr sehol, ami nem kis teljesítmény ennyi macsival egy helyiségben.
A sütik is nagyon finomak, érdemes megkóstolni a muffinokat és a pohárkrémeket is.
Ellenben valami elképesztő árak vannak, egy kávé 500 Ft - de segond, ezt betudtam annak, hogy a cicák minőségi ellátása pénzbe kerül, akinek volt valaha macskája, tudja, hogy nem olcsó mulatság az eltartásuk.
A legnagyobb probléma viszont az emberek általános hozzáállása az állatokhoz - ez annyiban a kávézó hibája, hogy nem tartanak nagyobb fegyelmet a vendégek körében. Noha még ki is van írva, hogy a macskákat nem szabad nyomorgatni, kiszedni az ágyukból, ha alszanak, húzni a farkukat (magyarán illenék a szerencsétlen jószágok nyugalmát tiszteletben tartani), ezt alig-alig tartják be a népek, és ez látszik is az állatkák viselkedésén - fásultak, unottak, láthatóan fáradtak. Félreértés ne essék, persze nem látványos állatkínzás megy itt, csak éppen az a mindent átható attitűd, hogy "nekem a pénzemért jár a macskázás." Még ha a macska láthatóan inkább vágyna arra, hogy hagyják végre békén.
Azt sem értem, ha egyszer a házirend azt írja, hogy 14 éven aluli gyerekek hétfő kivételével nem mehetnek be a kávézó területére, akkor ehhez miért nem tartják magukat? Vagy a tudomány legutóbbi állása szerint a csütörtök is hétfő? Végül is nem nekem baj, hanem annak a szegény macskának, akinek majdnem kitépte a farkát egy neveletlen gyerek (az anyja persze rá nem szólt volna). A személyzet, gondolom, nem mer közbeszólni ilyen esetekben, pedig ebben a helyzetben nem a vendég az első.
A hely alapkoncepciója nagyon szimpatikus. Kár, hogy az emberi butaság - ha nem is teljesen, de elég alaposan - elrontja, pedig elég lenne annyit tudomásul venni, hogy az állat nem játék.