Cicakunkorítás másképp

Április hónapban volt szerencsénk egy baráti társasággal betérni erről a méltán híres, vagy tán már hírhedt helyre. Tulajdonképpen én már az ajtóban csodálkoztam kicsit, hogy lazán lehet ki-be menni a kávézóba csöngetés nélkül. Nyilván vendéglátó helyről van szó, na de ha kilóg a gyalogszőrös, akkor majd a Szent István Bazlika egyik kupolájáról kell majd lehajkurászni? Másik, amin kicsit megütköztem, hogy mennyire nem tartja be a hely a saját szabályait, pedig nem nehezek. Kapásból az első ignorálva van, miszerint 14 éven aluli gyerek NEM jöhet be (kivétel hétfőnként, de jelen esetünkben igencsak a hét vége felé grasszáltunk már). Másik, alvó makkához nem nyúlunk, bajszát nem pödörjük, farkából nem sodrunk kötelet. Ehhez képest a szemem előtt robogott oda egy alvó bolyhoshoz a töpli és persze büszke felmenője, hogy jól megnyunyorgassák szerencsétlen jószágot, aki most kivételesen, így öntudatlanul, édes álmából felrévedve hagyta magát. A macsik igen fásultak és unottak voltak a nonstop kunkorgatástól. Nyilván nem konkrét kínzásról van szó, a macska pedig elég határozottan kifejti nemtetszését,ha arról van szó, "de"... Persze a vendég az első és szükséges, hogy máskor is betérjen, hogy elkölthessen pár hitvány pénzérmét, de a következetesség sem mellékes. Nem kell leordítani a vendéget, hogy lobogjon a haja, de meg lehet kérni, hogy a cica fáradt, kérem hagyja. Saját alaptapasztalat, ha a macska akar valamit, odajön. Ha kíváncsi és törődést kér, odajön; két cica is odajött hozzánk, majd ment is a dolgára, ha megelégelte.
A fiúk nagyon aranyosak voltak mindettől függetlenül, bármikor álltak rendelkezésre, ha rendelni szerettünk volna. Mosolyogtak, udvariasak voltak, ami nagyon dicséretes! A cicafejet formáló csokis-pohárkrém pedig különösen finom volt!