Billegős ítélet

Vannak itt szerethető meg nem olyan nagyon boldog dolgok is. A Béke téren leszálltam a villamosról, kutattam valami étterem után, aztán a telefon ezt mutatta. Pár méter a Lehel úton, tényleg. Nem valami előkelő környék, olyan félig-meddig átépült Angyalföld éppen. Vannak itt új irodaházak is, meg valami múltmaradvány is, turisták nem annyira, nem pontosan tudom, ki a célközönség. Ha jól láttam, itt parkolni körülményes lenne. Sétálni meg ki sétálna erre és miért? Van ez az étterem, önmagát inkább a jobb, elegánsabb helyek közé definiálná szerintem, a körülmények meg a ráutaló magatartás erre mutatnak. Picivel dél előtt érkeztem, picit bizalmatlanul kérdezték az ajtóban a feketeruhások (személyzet), hogy tessék, mit szeretnék? Hát mit szerethetnék, hát enni, ebédelnék... ja, az más, akkor csak foglaljak nyugodtan helyet. Hely, mint a tenger, kint is, bent is. Kimentem, a fedett, átlátszó műanyagokkal burkolt teraszra. Illedelmesen leültem egy kétszemélyes asztalhoz, kaptam étlapot is. A szél picit fújt ma, de az a pici is keményen lengette az oldalponyvát, mármint az áttetsző műanyagot, és az lengés közben sokszor hátba is vágott keményen, székestül. A hangszóróból harsány olasz zene szólt, feltételeztem, hogy a cayman, eddigi ismereteimmel ellentétben, valami olasz állat. Az étlapról az újragondolt Újházy tetszett meg, rákérdeztem, ez Újházy alapalkatrészekből készült, leves helyett szárazulat. Lepárolt vagy lecsapolt húsleves. Jó lesz, kíváncsivá tett. Őszinte leszek, sokat kellett várni, azzal együtt is, hogy rajtam kívül senki nem volt a páston. Biztos nem őrült meg a forgalomtól a konyha, de az is lehet, hogy rendkívül komplikáltat kértem. Azután egyszer csak megérkezett, nem nézett ki rosszul. A zöldborsó püré formájúvá változott, a répácskák itt-ott elszórva, mint kis narancssárga sziklák a zöld vízben, a hús meg két hosszabb darab. Valamennyire esztétikailag is elrendezett. Nem tudom, hol dekkolt ilyen sokáig a kanyarban az étel, de nem volt meleg egyik része sem inkább itt-ott langyos. A húst lefaragtam a csontról, az egyik hús csontos volt, de a kívül szépen fehérre főtt csirkehús belül inkább lilásan nyers volt. De nem volt rossz íze, egyáltalán, mindezzel együtt jól ebédeltem. Megkérdeztem, hogy folyt-e a csapból már ma a Staropramen, és miután azt a jó hírt kaptam, hogy igen, kértem egy korsóval. Hát így telt a dolog. Van valami különös lakótelepi elegancia a viselkedésben, közben kint dübörög a Lehet út, egy teherautónyi lim-lom szomorkodik velem szemben, meg valami munkagép zaja is belecsap néha a húrokba. Én meg itt ülök ebben a nem elszigetelt nem tudom, miben. Máskülönben nem egy olcsó hely, nem is akar annak látszani, a szervízdíj benne van a számlában, így lett az egész végül 7595 forint.