Ebédelési hiba

Úgy kezdődött, hogy van itt az a látványosan spanyol étterem (La Paella), de jó, felmegyek az emeletre, elintézem a dolgomat, lejövök és ott eszem... így is történt, lejöttem, és bizony közelebbről kiderült, hogy a jó kis autentikus spanyol étterem zárva, majd április közepén nyit ki. Erre bementem lógó orral az olaszba. Ha észrevettem volna, az előttem ideíró hölgy egyesét, nem mentem volna be. De nem vettem észre, egyszerűen a portál alapján más néven kerestem. Bent asztalokat meg székeket tologattak vadul, mondták, hogy üljek le ide. Miért ide, az ajtóba? Ide nem szeretnék. Majdnem teljesen üres volt a hely. Na jó, akkor oda is lehet. Leültem az ablak mellé a sarokba, jött a felszolgáló, mondtam, hogy nem olvasnám végig az étlapot, vannak olasz tésztáik, valami sonkás tejszíneset kérek. Mondtam, hogy talán carbonara... az nem jó, mert vagy sonkás-tejszínest kérek, vagy carbonarat... miért, a carbonara nem sonkás, tejszínes? Nem. Jó, akkor mindegy, mi a neve, sonkás tejszínest kérek. Ebben maradtunk. Így lett Penne prosciutto a Panna. A két asztaltologató elkészítette bent. Majd meg is kaptam, nem tudom, mi a baj velem, vagy talán a tésztával, ez pocsék volt, Ízre, mennyiségre, árra, mindenre. Szóval, kevés is volt, drága is. De ki szereti ezt így? Sóztam kicsit, hátha... nem nagyon segített. Még a kisüveg Pilsner Urquell sem tudta lemosni igazán a torkomból. Hogy ezért majdnem 4000 forintot fizetem... persze ettem már drága olasz tésztát máshol is, de legalább finom volt. Na, ez most itt nem sikerült.