Csoki és limoncello

Ez az étterem is azok közé tartozik, amelyre mindig emlékezni fogok, az ott elköltött ebéd tényleg feledhetetlen.
Az előzményekről annyi, hogy egy több éve működő, családi vállalkozásban működtetett kis belvárosi étterem ez, amely a francia nevével ellentétben az olasz konyhára fókuszál, de vannak magyaros ételeik is a nem túlságosan hosszú, de mégis sokszínű étlapon. A covid előtti időkben folyamatosan teltházzal mentek, több hetes előzetes foglalással, és elsősorban a távol-keleti vendégkör körében volt különösen népszerű. A kis alapterületű beltér zsúfolásig volt az elégedetten falatozó vendégekkel, amit én napi szinten tapasztaltam meg az utcán mellettük elsétálva. Teraszuk nincs, mert itt nagyon keskeny a járda.
Az árak felső-középkategóriásak, de nyilván lehet kedvezőbb árazású ételeket találni itt is. 2 előételt és 2 desszertet váalsztottunk, melyeket nagyon mutatós tálalásban kaptunk. Marha- és lazac carpaccio, majd creme brulée és panna cotta. A képek magukért beszélnek, az adagok bőségesek voltak. De volt itt pluszban házi fagylalt, csokoládé és limoncello is.
Ami különösen emlékezetessé tette számomra ezt az élményt, az a minket kiszolgáló pincér fiatalember kedvessége, odafigyelése, folyamatos törődése, szakértő tájékoztatása tette. Az ebéd végére az is kiderült, hogy ő a tulajdonos család fia, rólunk meg az derült ki, hogy írtunk már egynéhány értékelést ide az ittjartam,hu-ra (ebédtársam nemcsak ide...)
Nagyon drukkoltam nekik, hogy a pandémia után újra ki tudjanak nyitni, és örömmel láttam, hogy igen, átvészelték. Az ázsiai turisták ugyan megfogyatkoztak, de vannak magyar vendégek is.