Ember, itt kiszolgálnak!

Netes hirdetésre indultam, párszor felbukkant a Facebookon, hát hívószó ez, nem is akármilyen. Lássuk hát Mexikót a Corvin sétányon! Kicsit elbizonytalanított, hogy húúú, hát talán asztalt kéne foglalni, ezt sugallta a weboldal. De nem kellett. Bementem az étterembe, majdnem üres volt, két nő árválkodott az egyik asztalnál. Felszolgáló azonnal jött, mit szeretnék, kérdeztem, hogy bár nem foglaltam, de azért ennék.. lehetséges? Üljek, ahová csak szeretnék... Egyébként feltűnő tisztaság, rendezett belső tér, mértékkel túlmexióizott a dizájn, ízléses közeg. Étlap, de én már előre eldöntöttam, hogy ráknyársakat fogok enni, hozzá ilyen köretet is, meg olyant is. Az úr elektronikusan jegyzetelt és közölte, hogy már készül is. És valóban, nem túl soká, az érthető várakozási idővel meg is kaptam mindent, szépen tálalva, minőségi felhozatal. A felszolgáló több körben is visszatért, először háromféle csípős szószt hozott, mindháromról elmondta, hogy melyiktől mit várhatok, és mi a háttere. Majd vizet is hozott, kérés nélkül, ha esetleg valamelyik csípősebb lenne a kelleténél. A rák, a saláta, a köretek elsőrangúak voltak, nagy örömmel ettem. Azután jött egy másik felszolgáló, ő nem volt a helyzet legmagasabb fokán, én italt kértem ajánlani, alkoholost vagy mentest, mindegy. Bizonytalanul beszélt félre, nem volt hozzászokva a kérdéshez. Végül egy mangós limonádé lett ebből a beszélgetésből. Azután visszajött az eredeti ember, aki fogadott, aki talpig értette is a dolgát, Megbeszéltük, milyen volt az ebéd, milyenek a benyomásaim. Ez az étterem több figyelmet érdemelne. Később még egy futó borkóstolásra is sor került, az úr sommelier volt előző reinkarnációjában, hát érett is hozzá És valamilyen módon kipróbált engem is, egy ritkajó borból hozott még egy pótkostolót nekem, ami csupa öröm, szájnyalogatós volt. Mátrai zöld veltelini. Mmmmm... mi kéne még az ötöshöz?