Costes Downtown Budapest

Azt hozzáteszem, hogy minden asztal foglalt lett náluk elég gyorsan, de szerencsére pont történt később egy lemondás, és ezt a helyet sikerült elcsípni. A felvezetésből talán kiderült, hogy előzetes asztalfoglalás volt szükséges. A program keretében fix 9900 Ft-os áron lehetett elfogyasztani náluk az alap ebédet vagy vacsorát, ami 3 fogást tartalmazott, italok nélkül. Ezt még kiegészítette két kóstoló fogás az elején, valamint a végén búcsúzó desszert. A korábban megszokottakhoz és látottakhoz, illetve az előzetes várakozásaimhoz képest nekem egyértelműen csalódást okozott a hely. Sok szempontból sajnos romlott a színvonal. Több kisebb-nagyobb negatívum volt: a végével kezdem. . . elvileg az étkezés közben a személyzet hoz vizet, az üveget nem teszik oda az asztalodra, hanem ők figyelik a fogyasztást és folyamatosan újra töltenek. Arról nem esik szó, és bennem fel sem merült, hogy ez külön pénzbe kerülne. Ehhez képest én az egész étkezés alatt kaptam összesen ha 2 dl-t az elején az amúgy csodaszép pohárba, majd újra töltés egyszer sem történt az étkezés teljes időtartama alatt! Ezek után kiszámlázták a végén egy 0,75 l-es palack víz árát. Amikor ezt szóvá tettem, hogy ugye ezt nem gondolják komolyan, talán a 10ezer Ft-os ceh mellé beférne egy pohár víz is? , illetve nehogy már egy egész üveg vizet kifizettessenek, miközben majdnem szomjan haltam, akkor a tételt lehúzták a számláról és nem kellett végül kifizetni. Az első üdvözlő falatka egy különleges sushi volt, az ízek harmóniája, kellemes. Utána érkezett formázott fűszervaj házi kenyérrel. OK, so-so, elment, de semmi extra. Az első "igazi" fogás kovászos uborka gazpacho tökmag, kapor leves izgalmas volt, kreatív, különleges. Az adag kicsi. A főétel Angus marha, gratin, gombák, yuzu texturák csalódást okozott. Szinte csak a hús dominált, ami nem volt hibátlan állagú, voltak benne rágós, inas részek. A húshoz képest a köret nem volt arányban, nagyon kevés volt, szinte semmiség. A menü desszertje "Csokoládé, mogyoró, fahéj fagylalt" inkább szépen mutatott, de annyira kicsi volt az adag, hogy nem adta ki az ízeket. A plusz desszert falatka két zselés cukorka szerű ízé, ezek egyáltalán nem voltak sem jó állagúak, sem finomak, nem is értettem, mi lehetett itt a koncepció. A két kiszolgáló hölgy egyáltalán nem volt természetes, nekem végig olyan betanult, erőltetett benyomásom volt velük kapcsolatosan, egyáltalán nem éreztem az őszinte odafigyelést, a vendégekkel szembeni odaadást. A hangulat is olyan fagyos, kimért volt. Sajnálom, nem éreztem jól magam.

Az átlagos jövedelemmel bíró ínyenc – e sorok írója is ebbe a csoportba tartozik – mi tehet, ha mégis kíváncsi a csúcsszegmensre? Vagy összespórolja rá a költségkeretet, mondjuk nyaralás helyett, vagy ellátogat azokba az éttermekbe, ahol - főként hétköznap délben - köznapi áron is lehet rendelni s jól megnézni még így is, hogy mit választ. A Costes Downtown az utóbbi kategóriába tartozik. Háromféle menüjük van, déli menü, főként salátákat, szendvicseket integráló „Lobby menü” melyek elérhetőek az átlagember számára is, valamint vacsora-menü inkább azokat célozza, akik a minőségért úgyszólván bármennyit meg tudnak és akarnak adni. Mi a „Lobby menüből” választottunk Costes salátát, Créme bruleé-t, „répa és gyömbér” nevű desszertet, valamint a déli menüből édesburgonyakrémlevest kókusszal és chilivel. Az első üdvözlőfalat, amit a ház részéről szolgáltak fel, egy tojásfehérjéből és lisztből készült ropogós volt, a tortilla távoli rokona, könnyed padlizsánkrémmel. Pazar kezdés. Ezután, hasonló szintű folytatásként érkezett néhány frissen sült péksütemény kacsazsíros sült hagymás- valamint petrezselymes vajjal. A citrusokra hangolt leves katartikus volt, íz- és állagjátékokkal, mangókocka-betéttel, zöld koriander-hajtásokkal, tanítani lehetne. A saláta korrekt volt, esztétikus, ízletes, a Créme brulée tökéletes, kaptunk mellé két grillázsos ropogós érmét is, meg némi ribizlit, szedret. A másik desszertet nevezhetnénk répatorta-átiratnak, a „répaspongya” mellett gyömbérfagylalt, ehető virág, sült ananász, érdekes, vibráló kompozíció. Ezután jött az ház utolsó ajándéka, egy kőedényben tonkabab-töreten, dekorációs célokat szolgáló kövek mellett három-három kis desszertfalat, egy zselés, egy mini-csokimedencébe ültetett különböző formációkat tartalmazó valamint egy puszedliszerűség, amit ízletes krémmel ragasztottak össze egy fehércsoki-lapocskával. Mindehhez ittunk egy gyömbéres italt valamint egy kitűnő trópusi limonádét, amiben a passiógyümölcs dominált. A számla a felszolgálási díjjal együtt 11500 ft volt. Csillagos élményben részesültünk pazar ár/érték arány mellett.

Kaptunk egy üdvözlőfalatot valamilyen hajszálvékony lángos-szerűséggel és ahhoz egy citromos krémet; a krém egész jó volt, a „lángos” nekem egyáltalán nem ízlett. A szintén elő-előételként kihozott meleg buci egész finom volt, hozzá vaj és reszelt kecskesajt járt. Még nagyban ettük, mikor már álltak felettünk a levessel, ami kissé zavaró és fura volt. A padlizsán krémleves hajdinával igazán finom volt, a hajdina tökéletesen volt elkészítve, nem főzték túl. A lazacpisztráng szintén finom volt. A főétel durbincs tarhonyával és hagyma-variációkkal, ami egyszerűen tökéletes volt. Bár én szívesebben ettem volna a halhoz lencsét, ami a másik főétel körete volt, de tényleg fenomenális volt, főleg a különbözőféleképp elkészített hagymák. A sertés lencsével és újhagymával szintén finom volt, bár a hús alja nagyon száraz, nehezen vágható/rágható volt, de a többi része csodálatos, puha, míg felül a bőr ízes, ropogós, a hozzá adott lencse szintén mesterien volt elkészítve. A mélyrepülés egyértelműen a desszert. Olyan hatalmas csalódás volt mindkettőnk számára, és egyáltalán nem tudtuk értelmezni, hogy egy amúgy kimagasló konyhát vivő séf és személyzete hogyan adhat ki a keze közül egy ilyen fantáziátlan, kommersz, gejl valamit, mint az a két desszert. Áfonyás tortácska: filléres linzertésztában édes krém, mellette morzsa és lemon curdhöz hasonló valami. A másik desszert pavlova, szintén citrusos krémmel és ugyanazzal a morzsával: a pavlova gyakorlatilag elvághatatlan volt, tisztán hallottam, ahogy recseg, amint a másik asztalnál ülő hölgy szintén próbálja késsel-kanállal szétfűrészelni. A két előző fogás hatalmas élményét nagyon lerontotta ez a két förtelmes desszert. Ami még tetszett, hogy minőségi borokat kínáltak reális áron a menü mellé, ebből fogyasztottunk is. Búcsúzófalatként 3 apró édességet kaptunk, a figyelmességet nagyra értékelem, a tálalás gusztusos, de szintén gejl és semmitmondó desszertfalatok voltak. Összességében nagyon örülök neki, hogy sikerült ide eljutnunk az Étterem hét keretein belül.

Már belépve érzi, hiszen éreztetik az emberrel, hogy itt különleges élményben, és ezzel egyidejűleg különösen figyelmes kiszolgálásban lesz részünk. Az Étteremhétre meghirdetett menüben 2 féle előétel(padlizsánleves, pácolt lazacpisztráng), 2 féle főétel (tengeri durbincs, sertés hasaalja) és 2 féle desszert (maracujás pavlova, áfonyatorta) közül lehetett választani, így akik ketten voltak, többen is azt az okos megoldást választották/-tuk, hogy mindenből kértünk 1-1-et, bár az adagok egyáltalán nem kétszemélyesek. Az előétel előtt érkezett 4 féle ízesítésű rákszirom citromos-fűszeres mártogatóssal, valamint frissen sült zsemlecipók 2 féle vajjal (sós ill. karamellizált). Már ezek is előrevetítették, hogy itt egy csodálatos gasztroélményben lesz részünk. Minden étel tökéletes, az 5 pontos listán csillagos 6 pontos, a tálalás különleges, mutatós, igazi kompozíció, s az ízek harmóniája is lenyűgöző. Volt egy pár feszélyező dolog, ami ha nem lett volna, akkor az ott töltött időt még tökéletesebbnek érezzük, így viszont összességében az volt a benyomásunk, hogy az ételek hibátlanok, de mégsem marad csupa pozitív emlék a látogatásunk. Az italokat nem teszik az asztalra, hanem egy külön e célra kialakított, elkülönített hűtőben tárolják, és minden vendég mögött gyakorlatilag ugrásra készen áll egy-egy "pohárnok", aki tölt a poharakba, ha azt látja, kiürültek (ezt én túlzásnak érzem, akármilyen előkelő és elegáns megoldás). A másik az volt, hogy a 2 "műsoron kívüli" előételből alig tudtunk csipegetni, mert az ételek nagyon gyorsan érkeztek egymás után, a 2 fogások között szinte nem volt "üresjárat", már jött is a főétel, majd a desszert, mi meg nem voltunk sajnos résen, és a csodás rákszirmot, a finom kenyérkéket a mennyei karamellás vajjal együtt huss, már el is szállították. A desszertek ízvilága is különleges, pazarul eltalált volt. Summa summarum, kicsit lazábban talán minden még tökéletesebb lenne, persze az ebéddel nem akar senki 2-3 órákat eltölteni munkaidőben, de azért ez egy kicsit a másik véglet lett, véleményem szerint nem szükséges ennyire siettetni, túlpörgetni a dolgokat. A desszerteknél még nem volt vége a történetnek, érkezett 3 db utó-desszert petit four sütike-falatka, amelyek napsárga színükben harmonizáltak egymással (macaron, pehelycukor/marshmallow, robbanó cukros zselés háromszög). Összességében a konyhában semmi hibát nem találtunk, bár nem is kerestünk, le a kalappal a séf és munkatársai előtt. Lenyűgöző!