Étteremhét 2023

A Costes egy húzónév a hazai gasztronómiában, amelyre mindig érdemes figyelni. Bár az Izakayában tett látogatást követően azt kell mondjam, hogy a Costes-csoporton belül sem minden egység telitalálat, hogy finoman fogalmazzak. Amíg a Costes Downtown engem teljesen lenyűgözött, illetve a "régi" Costes minden megnyilvánulása emlékezetes volt a fontosabb gasztro-eseményeken (pl. Millenáris Gourmet Fesztivál), addig számomra ez most csalódás és egy nagy kérdőjel. A helyszínről annyit azért érdemes megemlíteni, hogy a Covid időszakában itt a Costes tulajdonosai próbálkoztak már egy tésztás hellyel (Nudli Tésztakantin néven), ami nem jött be, talán ha egy vagy másfél évet élt meg az az étterem. Pedig itt a belváros szívében, az Október 6. utcában potenciális vendégben, és azon belül fizetőképes vendégkörben egyáltalán nincs hiány. Az Izakaya immár a legendás Costes nevet is felvállalva tavaly ősszel nyitott meg ázsiai fúziós étteremként. A beltér japán, vietnámi hangulatú, vannak ilyen dekorok, de ugyanakkor modern is, plakátok, indusztriális elemek is vannak.
Örültem a lehetőségnek, hogy a Dining City Étteremhét programban ők is részt vettek, hiszen ilyenkor kedvezményes áron lehet kipróbálni a részt vevő helyeket. A 3 fogásos menü - ebéd vagy vacsora - egy szűkített étlapról szervizdíjjal együtt 9900 Ft. A normál étlapon ezzel szemben a köretek is 2000 Ft felett árazódnak, az előételek/tapasok 3200-7000 Ft között, a Signatures ház különlegességei 6500-12000 Ft között, a ramen leves 6500-9000 Ft között (+12% szervizdíj!), szóval finoman szólva nem a magyar átlagbérekhez vannak belőve az áraik.
A Izakaya árszínvonala kétségkívül átlag feletti, ehhez képest a konyha teljesítményét én nem éreztem kiemelkedőnek. Érkezett üdvözlő falatként kimchi, amit nem értettem. A csípős pácolt uborka magában kezdésként nekem fura lett volna, de félretettem és megettem az előétellel, ahhoz passzolt. Az előétel saigoni tavaszi tekercs, vietnámi nuoc mam szósz, hangzatos, de semmivel nem volt különb/más, mint bármely tavaszi tekercs a jobb vietnámi kifőzdékben, amit már tucatszor ettem, persze nem ennyiért. A főétel neve ismét szépen megkomponált, koreai BBQ marhaborda, yuzu kosho, chili teriyaki szósz, sült paprikás krumpli. A krumpli annyira csípős chilis volt, hogy azt vissza kellett küldenem kicseréltetni sima sósra, a hús íze, fűszerezése kellemes volt, de voltak benne cupákos, rágós, kövér részek is, és összességében nem volt omlós. A szósz édeskés, finom volt. A héjában sült krumplik között volt kemény, égett darab is, ami szerintem elég amatőr hiba egy prémium kategóriás konyhában. A desszert kókuszos madártej szintén félrement nálam, a savanyú citromos íz nem illett az édes tejhez, nem az édességet csökkentette, hanem inkonzisztenciát okozott. A négyzet alakú hab nagyon szép állagú, könnyed volt.
A 0,75 l-es Purezza szénsavas víz ára 1200 Ft+ 150 Ft szervizdíj.
Még egy bosszantó dolog, borzalmasan idegesítő zene szólt, túlságosan hangosan, modern tuc-tuc, zakatoló, felkavaró, ritmusokkal, egyáltalán nem illett sem a helyhez, sem egy nyugodt étkezéshez.
A mosdó az alagsorban lépcsőn érhető el, nem akadálymentesített.