Merülés a szint alá

Hát persze, csak elmentem megint Csang úrhoz, nem járhat az ember mindig oda, ahová minden nap jár, mert akkor szigetre költözik. De azzal a tudattal mentem, hogy ez egy ilyen kiskoszos. Úgy pont az, itt megállt az idő, csak a két kiscsaj lett új a régi díszletben, de viszont magyarul tudó leánykák voltak. Nem nagy az élet ezen a vidéken, alig jár a nép, a lányka mobilozik a pultban, hogy elüsse az időt, ez egy nációfüggetlen elfoglaltság a pultos lányoknál Gibraltártól Kamcsatkáig, bár elvihette volna inkább a koszos edényekkel teli tálcákat a tárolóból, mert színültig tele volt. De ha tele volt, akkor mégiscsak jár ide valaki! Egy elegáns lakópark tövében is akadnak lepukkant polgárok, azok közül néha benézett pár, elvitere kért ezt-azt. Mert ez itt olcsó. Ma nem maszatosat kértem, hanem inkább szárazat, legyen akkor illatos-omló csirke, ami amúgy se nem omlós., se nem illatos, de megszoktuk,, hogy így hívják. Szójaszósszal megcsorgatva még íze is van, tésztával meg káposztasalátával egész jól el lehet rágcsálni rajta. Ez itt így kb. 2000 forintos tétel volt összesen. Ki tudja, most itt jól lehúzom, aztán két év múlva megint erre járok...