Szelíd ősz Budán

Be volt zárva az a hely, ahová indultam, így aztán lazán lesétáltam a Bercsényin a lejtő felé, és a járda szélén elbizonytalanodtam, ez volt itt régebben? Császármorzsa? Ok, persze, így is láttam már, de mintha másképp is lett volna ez a kép. Így aztán bementem és tisztáztuk. És, ha már bementem, abszolút alkalmasnak tűnt a hely arra, hogy egyek is itt valamit. Ok, legyen menü. Sárgaborsóleves kolbásszal, meg császármorzsa. Egy császármorzsa nevű helyen mi más? Na, akkor előre ki kell fizetni az egészet. Úristen, úgy nézek ki, mint aki elszalad? De jó, fizettem előre, ha ez a szokás... leves pohárban, de kapsz hozzá kanalat. És most jön a szelíd ősz hozzá, kiülhetsz a ház elé, de be a kertbe is, és nagyon kellemes hangulatú kis üldögélés ez a nagyvárosban a fák alatt. Talán Buda ettől szép. A leves finom volt, a másodikat amolyan kis kutyaetető tálkában kaptam, lehetet választani, hogy ilyen lisztbő vagy olyan lisztből, meg még lekvárt is hozzá, én birset kértem. Sok mazsola volt benne, ez is finom volt, nem kiugró ízélmény, de a jók közül való. 2500 forint volt az itt felsorolt összesen, a lány mérsékelten volt barátságos, és irigykedve hallgattam, hogy az utánam jövő sráccal milyen nagyokat tud nevetni... hiába na, öregszem. Egyébként ezen a helyen régen az Anyu nevű hely működött.