Csíki Söröző & Étterem - Mechwart Liget Budapest

Különös érzületi viharok ez a határon túliakkal 30 évvel ezelőtt a szívemet, véremet odaadtam volna értük, zokogtam örömömben, amikor felszabadultak a szocialista rendszer igája alól, és nem győztem tömött, segélyekkel, adományokkal megpakolt autókkal ki-be rohangászni Erdélyből, nem volt olyan, amit kértek és ne adtam volna szívesen. Viszont kb. 10 éve csak szidnak, gyaláznak, átkoznak minket ugyanazok, akinek akkor mindenünket odaadtuk. Ez egy ilyen történet. A Csíki sör vs. Heineken átpolitizálódott cirkusz és nemzeti üldözési mánia még gyomorforgatóbb volt, viszolyogtam is a Csíki sörtől rendesen, bár régebben számolatlan Ciuct, Ursust vagy Bergenbiert ittam meg odajártamban. Talán már lecsengőben vannak ezek az emberi kapcsolatokat megrontó szélsőségek. Ma, éppen az ittjartam ajánlásai alapján betértünk a budai étterembe, és üde meglepetés fogadott! A József körúti Csikiből egyszer azért jöttem el, mert ott ültem húsz percig egy üres teremben, anélkül, hogy bárki hozzám szólt volna. Itt hárman, ismétlem, hárman köszöntek, amikor beléptünk! Egy székely jelmezes lány, egy teltebb, rövidhajú és egy magasabb férfi. Pislogni is elfelejtettem! Csak hálásan bólogattam köszöngettem én is. Asztalhoz vezettek, egyetlen satupadból készült asztalt láttam, naná, hogy ezt választottam. A már korábban mások által leírt újságszerű étlap nagyon jó, szerethető, szórakoztató is. Csorbalevest ettem már eleget, most szűzpityókás levest kértem, mert ahhoz még nem volt szerencsém. Másodiknak meg a havasi ruca, bár, az ördög tudja milyen az a havasi ruca nejem meg magyarosan töltöttpaprikázott. Kis cukiság az evés előtt welcome-falatkaként vagy drinkként felszolgát Csíki chips, meg a szűretlen Csíki sör pohárban. Ekkor már meg volt alapozva a hangulatom, szóval, vettem a bátorságot és X-edszer megkóstoltam a Csíki sört, és most egészen ihatónak találtam. Hogy mit tesz az érzelmi tényező a leves nagyon finom volt, turkálás, gondolkodás nélkül ettem és élveztem, csak aztán belenéztem és láttam, hogy semmi, de semmi, egy kisdarab krumpli sincs benne, csupa sárga- és fehérrépa. Ezt nem értettem, de nyilván attól szűz, hogy nincs. Mondtam is a lánynak, aki nagyon csodálkozott. mert szerinte kellett volna, hogy legyen benne krumpli. Hát nem volt. De megbocsájtottam. Én ettem nyilván rosszul. A kacsacomb nem volt egy nagy adag, szépen volt tálalva, és nagyszerűen volt elkészítve. A röszti viszont tényleg közönséges mirelit. A párolt káposztának fura volt az íze, de mikor megtudtam, hogy ez a sörben pácolástól lehet, meg a sok köménytől, akkor már jobban is ízlett. Az a rövid hajú lány, aki ott törődött velünk, önmagában 3 pontot tett hozzá az étkezéshez. A felszolgálása, a vendéggel való törődése ötös+ötös. Még egy plusz pohár szűretlennel akart kiengesztelni, én meg hagytam magam. Aztán rábeszélni is hagytam magam még egy desszertre, málnás-fehércsokis, és azzal is nagyon boldog voltam. Aztán a végén fizettem, de az nem akkora boldogság. Nézzük csak ettem egy kisadag levest. Kis adag, csészében. Ettem egy kacsacombot (ez itt 6790 forint, máshol a libamáj ennyi), töltött paprika 2900-ért egyáltalán nem sok, csokis-málnás tortácska 1690-ért szintén nem sok, sőt! A sör az végig ingyen volt, amit ittam. Szervízdíj van, 12%, és a végén fizettem ezért a látszólag kevés dologért 15000 forintot, azaz annál többet. Ez így soknak tűnik. De a hely sem közönséges, az átlagos éttermek színvonalát messze veri, a kifejezetten jobbak közül való. De nem bántam meg semmit, nagyon jó volt az ajánlás, kifejezetten jól éreztük magunkat, minőségi ételt ettünk, és megint egy kicsit szerethetem a székelyeket.

Kínálnak többek között rántott sajtfalatkákat kokojzával (áfonyával), szász sajtos kolbászt magos mustárral és székely pityókával, hamburgert, miccset, kacsacombot, a séfajánlat keretében csorbalevest, egészben sült pisztrángot, fokhagymásan, juhtúrós puliszkagolyóval, hagymás rostélyost, székely káposztát házi tejfellel, túrófánkot erdei gyümölcsmártással. Az árak értékarányosak, egyes esetekben meglepően kedvezőek. Előételek 990 és 2200, főételek 3090 és 4590, desszertek 990 és 1190 forint között kaphatók, levesek egységesen 1190 forintba kerülnek. (Ezek a fotók alapján lejegyzett árak, nyilván tavalyiak. )
Rendeltünk padlizsánkrémet, góbé csülköt, valamint erdei gyümölcs mousse-t. Az erdélyi konyha egyik legnépszerűbb, ikonikus ételét, az étlapon román jövevényszóval vinetének nevezett padlizsánkrémet (magyar megnevezések: tojásgyümölcs, fekete- avagy törökparadicsom) itt kiválóan készítik, a remek íz és állag mellett felsejlik a kellő füstösség is az ízképben. A mellé adott kenyértől többet vártunk. A mirelit krumpli-krokettel körített csülök kifejezetten jó volt, mint rendkívül kedves felszolgálónk, a Székelykeresztúrról érkezett Ibolya elmondotta, vákuum alatt készítik a húsokat. A desszert igazi meglepetés volt, könnyed, gyümölcsmousse-ban csokimousse, ennek megalkotása túlmutat a lelkes amatőrök világán. Azt is megtudtuk, hogy a nagyjából egy órás ott-tartózkodásunk alatt három erdélyi táncot és két legényest bemutató páros profi táncos, a legnevesebb együttesek egyikének tagjai. A Csíki söröző ad egy csipetnyit az autentikus székely hangulatból azoknak is, akik még nem jártak Székelyföldön. Székely szimbolika, székely sör, (részben) székely ételek s a székely humor sem hiányzik. Aki végignézi a dekorációt, a pincelejáratnál találkozhat a felirat szerint Tusnádfürdőn elejtett medvének a szarvakkal ékített koponyájával.

Nem könnyű parkolni itt a környéken még szombaton sem, a Nagykörút folyamatos forgalmi akadályairól már nem is beszélve, ezért inkább tömegközlekedéssel jöttem. Az éttermet körbe-öleli az ugyancsak tágas, sok asztalos terasz, ahol elég sok vendég ült szombaton ebédidőben, de én inkább a benti részt választottam. Itt a bejárattal szemben található a pult, ahonnan jobbra és balra is tágul a tér, és sok asztal van, illetve további különtermek is nyílnak. Nagyobb társaság esetén feltétlenül érdemes előre foglalni asztalt. Be lehet jelentkezni csoportos sörkóstolásra szakavatott vezetéssel, bemutatóval. Ottjártamkor is éppen kezdődött egy ilyen bemutató egy baráti társaság részére. A pult melletti üveges "vitrin" mögött láthatóak is az acél söröshordók. Érkezésemet követően azonnal köszöntöttek a székely népviseletbe öltözött hölgy és férfi pincérek. És hoztak csak úgy beköszönő ajándékképpen egy pohár csapolt Csíki világos sört és egy zacskó paprikás Csíki chipset (amit egyre több helyütt látok felbukkanni a boltokban is). Mindenki kedves, lelkes, mozgékony volt. Nagyon otthonos, barátságos, szívélyes a hely. A berendezésben megjelennek a székely népi elemek, de egyéb izgalmas dekorációk is akadnak, pl. a különteremben egy régi autó. Az étlap rövid, talán összesen 15 tétel van benne, de mind izgalmasak. Itt is olyan volt formára az étlap, mint a Bajcsyn, azaz hírlap formájú. Kezdtem egy csorbalevessel, amelybe húsgombóc került (1590 Ft/ kis adag, de ez is kiadós), kitűnő, savanykás, karakteres, babérlevéllel, imádtam! Másodikként egy hideg előételt kértem, mert ismerem a befogadási korlátaimat, egy adag Vinetét - azaz padlizsánkrémet - friss zöldségekkel és kovászos erdélyi házi kenyérrel (ami sötétebb, mint a hazai házi kenyerek) (1190 Ft). Ez is nagyon ízlett, kiemelten tetszett a kenyér. Volt még az étlapon házi hamburger is, amit láttam a szomszéd asztalnál, nagyon ínycsiklandóan nézett ki, de a leves után én meg nem bírtam volna már enni. Szász kolbász, csülök, mícs, töltött paprika, pisztráng, illetve 2/4 személyes csíki tál is szerepel az étlapon az erdélyi - székely ételek körében. Az itallapon a Csíki sörök mellett csíki sörpárlat, csempész vodka és csempész keserű likőr is szerepel. 8 féle Csíki sört csapolnak, de üvegesben elérhető a teljes Csíki sorozat. Nincs kötelező szerviz díj, de nyilván megszolgálta a teljes stáb. A mosdó az alagsorban van, nem akadálymentesített a megközelítése. Összességében egy kitűnő éttermet ismertem itt meg, szívesen mennék még.

Budapesten a Kertész utcában nyitottak először egységet, ez nem tudom működik-e még, a József körúti már Beerstro, viszont a Keleti Károly utca a Bimbó út találkozásánál egy újabb egység nyitotta meg kapuit, mely az összes között a legdizánjosabb, legnagyobb és alighanem legigényesebb. Ide ültem be egy jóbaráttal sörözni. Volt foglalásunk máshova, így enni nem kértem, bár lett volna mit. Kérés nélkül hoztak viszont néhány darab kiváló tepertőt. A kiszolgálás e gesztustól függetlenül is rendkívül kedves, udvarias, kommunikatív. A teraszon ültünk az októberi 17-18 fokban, jó élmény volt, sőt, nagyon jó. Alkalom adtán kipróbálnám a konyhát is.