Taumi Pho Budapest

Idősebb vietnami asszony, de talán házaspár az idősebb úrral, ők viszik most éppen az üzletet. Pho marhahússal. Vendég nincs, csak én, és meglepően gyorsan jön a leves. Jéé, kész volt már? Sok és sűrű volt, kicsit rendeltem, de egy vödörnyit kaptam így is. Sok marhahús, sok tészta, tettem bele kis erőspaprikát, nagyon ehető lett, és már nem bántam meg, hogy idejöttem. Bár a kanál meg az evőeszközök általában az undorító módon voltak elhelyezve, és ismerjük be, a kanál nyele egy kicsit ragadt is, de törölgettem és már említettem, hogy alacsonyabbra került ma a mérce. Jól belaktam, de azért fokozni akartam még az ízeket, szóval fokhagymás és chilis garnéla következett rizzsel, és mit mondjak, az is gyorsan meglett, ketten csinálták, és az is elég finom volt. A jóllakás ára kb. 6000 forint volt, nem tartottam soknak. Kiadós volt. Valamiért érdemes idejönni néha.

Talán az ősemberek is így kezdték egykor. Leülök tehát. Fiú kijön ő is valami egyszótagút próbál, ami a leginkább hasonlít az emberi beszédre, de nem besorolható sehová, lehet köszönés, vagy tessék, parancsolj, vagy bármi. Széles mozdulattal jelzem, hogy ennék, választanék. . . nem sokat töprengtem, marhahúsos pho (hogy én milyen csökött, konzervatív vagyok), aztán sült garnélák rizzsel. . . mutattam az étlapon, be van számozva a kaja, így aztán megértettük egymást. Sült a tészta, jött is a pho, egyedüli vendég voltam, a leves mellé chili, csírák, citrom, nem úgy, mint régen, nacsak, csak fejlődik itt a világ. . . eszem a levest, épp két kanállal, és már jön is a rák, meg a rizs. . . hevesen mutogatok, csápolok, hogy dehát még a levest eszem, most kezdtem el, ne tegye már le ide kihűlni, vigye vissza, melegítse fel. . visszavitte. Micsoda hülye ötlet! Ezt pár büfében már előadták, hogy megkapod rögtön az egészet. De ott érthető, ahol egy tálcával mászkálsz, egyben fizetsz és elmész a pulttól. De ez egy étterem, asztal, felszolgálás! Na, sebaj, közepes a pho, de inkább jobb annál, aztán jelzek, hogy jöhet a második, jött is, és szerencsére még valahogy meleg is volt, az asztalon az evőeszközöket csak koszosan lehet megfogni a rosszabbik végüknél, a pincehelyiségben kb. 30-an is elférnek egyszerre az asztaloknál, igénytelenül van valahogy berendezve, működtetve az egész, de azért lehet egy viszonylag jót enni, a garnéla például egészen jó volt. Ittam után vietnami aloe-verás teát, és kétszer annyit fizettem, mint két éve ugyanitt, ugyanazért. Akkor kb. 3000 forint volt mindez, most több mint 6000. "Rohan az idő. . . " A hely neve most Taumis Pho, a cég neve meg Phan Dien aprócikk Kft.

Úgy emlékeztem, hogy itt nem volt valami túl jó, de azóta eltelt sok idő, hátha változott is valami. A dolgok néha romlanak, néha javulnak. Szóval, lementem a lépcsőn a földalatti világba, egy szőke (! ) oriental srác ült a pultban, meg is tárgyaltuk, hogy pho-t ennék marhahúsból, egy kicsit, aztán tésztát sülve mindenféle tengeri herkentyűvel. Ezt ők is Így adták elő, írásban. Egyedül voltam, mint vendég. Nemsokára megjött a leves, kicsi létére elég nagyra sikeredett, nem volt hozzá külön semmi, se csíra, se ecetes fokhagyma, se chili. . . ennek ellenére meglepően jó volt. Friss zöldhagymával teli leves, sok marhahússal. Szívesen kanalazgattam. A tengeri mindenfélés tészta is finom volt, már nem is bántam meg, hogy lejöttem ide. Két tál jóízű ételért 3000 valamennyi forint nem is tűnt egyáltalán soknak. Kártyával valamiért nem lehetet fizetni, csak készpénz. Kicsit volt egy lepukkantság hangulat a helynek de nem nagyon. Talán a pince miatt. Elég vegyes ázsiai a kínálat, thai, japán és kínai egyaránt elfordul a vietnami mellett. De meg merem kockáztatni, hogy ajánlom a helyet az ázsiai ízek kedvelőinek.

. . de ha nagyon éhes vagy, és éppen arra jársz, hát hajrá! De ne engem szidj, én szóltam. . . Pénzt vigyél, mert kártyával nem lehet, csak készpénzzel fizetni. Ez tényleg csak egy pincebisztró, de a pho, hogy is fejezzem ki magam. . . khm. . . tartalmatlan. Néha a sós melegvíz érzetét kelti, annak ellenére, hogy bőségesen megszórtam erős paprikával. És ehhez képest, a legdrágább is volt azok közül, melyekkel az utóbbi időben találkoztam. És semmi extra.

A fiatal pincér előbb nyugodtan végignézegette a híreket, üzeneteket a telefonján, csak utána jött oda az asztalhoz felvenni a rendelést, majd a konyha felé is a telefonja csekkolása után adta csak tovább. Ebből egyből lehetett érezni a prioritásokat, itt nem a vendég az első. Zöldséges és húsos tavaszi tekercset kértem, 1-1 db-ot (290 Ft/db). Frissen sütötték, nem volt kiemelkedő, a mellé adott mártogató lének volt valami kellemetlen mellékíze, nem pont ilyennek kellett volna lennie. A közeg egyáltalán nem volt barátságos, és az étel sem volt emlékezetes, így egyszeri alkalomnak éppen elegendő is volt. Szerencsére elég jó kínálat van most már Budapesten autentikus vietnami étteremből, lehet ennél jobbakat, igényesebbeket is találni. Slusszpoén a történetben, hogy felszámoltak 29 Ft (5%) kötelező szervizdíjat.