Remek pho

A Dang muoi hálózat a kedvenceim közé tartozik, mióta elolvastam a talán 2013-as (vagy 2012-es) kiadású Top 100 gasztro-kaland című Dining Guide kiadványban a róluk szóló cikket. A nagyobbik fiam azóta is fújja, hogy Dang a csapádapa, Muoi az anya és hogy hány gyerekük van.
Voltunk kint a kölkökkel a Józsefvárosi piacon is az éttermükben, egy jóbarátommal az Ernő utcában is, amíg ők vitték, most más néven vélhetően más csapat csinálja. Majd szép sorban látogattam az egyes egységeket, a Nagymező utcait, az Attila útit, a Villányi útit s most beleakadtam tiszta véletlenül a Kolosy tér mellett levő Bécsi útiba.
Itt is tekercseket (nyárit és tavaszit) rendeltem volna valamint pho-t, de mivel a szakács már nem emlékszem milyen okból aznap elég hamar elment, csak pho-t lehetett enni. Ezért csomagolva kértem egy adagot, pontosabban nem is ezért, hanem egyrészt azért, mert sejtettem, hogy apám boldog lesz, ha hazavisszük Neki egyik kedvenc levesét, másrészt azért, mert anyám nem bírja a hideget és bizony elég hideg volt a vendéglőben.
Úgyhogy hazavittük a rendkívül ügyesen csomagolt levest, ami nagyon komoly adag. 1500 forint volt a marhaszegyből készült lé, az tűnt fel, hogy íze sokkal karakteresebb, mint a legutóbb a Bosnyák pho-ban és a Quan non-ban evett pho-k.
Nem mintha azok rosszak lettek volna.
Egy jókora műanyagedényben volt a rizstészta, a csíra, zöld hagyma, zöld koriander, lime és csili (egy egész chili) és egy másikban nylonzacskóban a leves, mely még meleg volt mire hazaértünk egy másfél-két órával később. Hárman ettünk belőle, szinte jóllakásig.
Nagyon jó élmény volt ez, de ha realisták vagyunk, akkor összességében csak 4 pont a hely.