Hát hogy is volt ez

Úúú, hol is kezdjem? A jóval vagy a rosszal? Szeretem az egzotikus ízeket, az ázsiai konyhát is általában. Ide is reményekkel tértem be és őszinte kíváncsisággal. Azután, khmmm... na jó, az egy dolog, hogy egy ázsiai étteremben a pincérlány inkább legyen karcsú kelet-ázsiai kedves, mint egy amolyan óbudai mosónő a múlt század elejéről. Nem ugyanaz a kategória és rendszertani besorolás. A tisztaság meg hát... terítetlen asztal, de még csillog rajta itt-ott, hogy valami nedvessel le volt ez ám törölve, és így olyan kis spirális maszatok maradtak a tevékenység nyomán. Az evőeszközt úgy kellene kivenni, hogy a késeknek a pengéje és a villák fogazata áll ki a tartóból, elég gusztustalanul. Tanácstalanul keresgéltem, de a többi asztalnál is ez volt a trend. Észrevételezésemre a mosólány elöblítette valami falicsapnál az egyik készséget. Amúgy a leves nem volt rossz, marhahús leves mindenféle illatos füvekkel meg csírákkal, a garnélarák sem volt rosszabb vagy jobb, mint máshol. Sótartó, fogpiszkáló, szalvéta nem volt az asztalon. De még egy alátét tányér sem akadt a levesemhez... kár, hogy így jártam lehetett volna ez jobb is.