Pakisztáni gyorstalpaló

Amikor decemberben a közeli TIT Stúdióban jártam ásványbörzén, akkor észrevettem és fel is írtam a listámra ezt az éttermet, de legközelebb csak mostanában jártam errefelé. 11. kerület, a Kosztolányi Dezső tértől pár méterre, kis szuterén, nem akadálymentesített lépcsőn lehet lejutni. A kis pakisztáni büfé felkeresését inkább vállalkozó kedvűeknek ajánlom, aki a tiszta, ízlésesen berendezett, stílusos vendéglátó egységeket kedveli, az itt eléggé ledöbbenhet. De nem kell félni, nem lesz rossz a kaja, sőt, nekem összességében bejött, tetszett. Belső dizájn nagyjából nulla, a lépcső omladozó, a feliratok már fakulnak. Asztalok helyett könyöklőpult van a fal mentén a villanyóra-doboz alatt, meg pár rozoga bárszék. A bejárat mellett kint látható fotók az ebédmenükkel némiképpen megtévesztőek, mert nem azok és nem annyiért kaphatóak. Pl. tandoori csirke, shish kebab, shawarma, marhahús nem volt. Mivel pakisztáni étkezdéről van szó, a szakácsok muszlimok, náluk a marhahús nincs tiltólistán, viszont fűszerezés és elkészítés tekintetében az indiai konyhához igen hasonlatosak az ételeik.
A benti színes, igényes fotókkal gazdagon díszített étlap sem aktuális már. Azt lehet rendelni, ami éppen van a pultban. Húsos (csirkemell) menü 1290 Ft, vegetáriánus menü 1000 Ft. Vagy főételek 900 Ft-tól.
Én így is tudtam választani, akár még többféle ételt is kipróbáltam volna. Mangós csirkét, zöldborsós-paradicsomos-burgonyás zöldség curry-t választottam basmati rizzsel, kaptam mellé egy adag joghurtos vegyes zöldsalátát, szezámmagos naan-t, és desszertként egy darab gulab jamun golyót. Mivel ital nem volt a menüben, bár a kiírás szerinti - már nem aktuálisban - még szerepelt limonádé is, pluszban még kértem egy vizet.
A személyzet érdekesen fura volt. A pakisztáni fiatalember sem magyarul, sem angolul nem igazán tudott kommunikálni, bár lelkesen bólogatott és segítőkésznek mutatkozott. Ekkor a backstage-ből előjött egy nem túl bizalomgerjesztő (ápolatlan, fogatlan) takarítónőnek öltözött magyar hölgy, aki átvette a rendelés felvétel feladatát tőle. A külseje ellenére a hölgy kedves volt, és bőségesen adagolta az ételt. A mikrózást sikerült megakadályozni, inkább langyosan kértem a rizst. A 2 főétel meleg volt, mert azt a pultban, a hőtárolós fémtartókban tárolták, a rizst viszont máshonnan tette a tányérra, ezért lehetett kihűlt. Összességében volt 5-6 féle vegetáriánus (csicseriborsó, lencse dahl példaképpen) és ugyanennyi húsos fogás is, köztük biryani, curry, vajas, vindaloo (ez utóbbi a csípős), de mindegyik csirkehússal. Valamint samosa és pakora, de a pultban álltak, nem frissen sültek, az meg úgy nem az igazi.
A saláta már korábban el volt készítve, mert a zöldek már kissé állottak voltak, viszont a fűszerezése nagyon kellemes volt. Szintén határozottan ízlett mindkettő főétel, a mangós csirke édeskés mártása számomra telitalálatnak bizonyult. A naan a maga nemében gyenge volt, nem frissen sült, langyos és szikkadt.
A gulab jamun olyan volt, amilyennek lennie kell, nem egy izgalmas desszert, egy tejes alapú sült golyó mézbe forgatva, de az indiai konyhában abszolút tipikus, hát igen, a desszert nem az erősségük.
Még egy érdekes momentum történt, amikor a pultnál megbeszéltük, mit kérek, érkezett két pakisztáni fiatalember, akik kabátban bemasíroztak a pult mögé (a konyha, előkészítő, raktár, pult nagyjából összeér, mindez 3 m2-en tömörítve), lelkes üdvözlés, hátlapolgatás, pacsizás, puszilkodás a pakisztániak között, majd a "néni" közölte, hogy bocs, de most előbb nekik kell adnia gyorsan enni. Én meg megkaptam utánuk. Ettől a plusz 2 perc várakozástól nyilván nem haltam éhen, de elég egyértelműen mutatta, hogy kb. mi itt az elfogadott erősorrend.
Mikor eljöttem, mindenki mosolyogva búcsúzkodott, ők még lelkesen falatoztak tovább a pult mögött.
Csak eldobható műanyag evőeszközök vannak (a gagyi fehér kínai), műanyag pohár, de amúgy a vevők többsége elvitelre vásárol.
Mindent összevetve, árban korrekt, jók az ételek, de tudni kell jól választani, mert lehet itt mellényúlni is.