Igazán jó vacsora

A ma esti vacsorát már vártam, van egy jó cimbora, akivel felváltva hívogatjuk meg egymást ide-oda vacsorázni, jó helyeket vadászva a fővárosban, aztán jól elbeszélgetünk, most éppen rajtam volt a sor meg a Dobrumbán. Nem is annyira egyszerű, két hétig próbálkoztam, hogy megfelelő időpontra helyet találjak, hát mára találtam. Neten kell foglalni asztalt. Aki nem ismerné, kicsit olyan romkocsma-fíling, de éppen csak érintőlegesen, a kínálat viszont nagyon jó, érdekes, izgalmas, meg hát a bulinegyed határa. Kaptunk egy rendes asztalt, én fáztam odamenet, hát valami röviddel kezdtem volna, de valami szokatlannal, ha lehet. Kommerszt azt ihatsz máshol is. Szóval, megbeszéltünk itt a kiszolgáló leánnyal egy Tubi 60-at, ez valami izraeli narancslikőr, de még nem ittam és egészen szokatlan volt, de jó. A jó haver arab teát ivott, mert autóval volt. Bemelegítésül háromféle mezze jött friss pitákkal, meg gránátalmás csirkemájas. Élveztük rendesen. Jó is volt, elegendő is. Kis szünet után és némi öblítések után (én visszaeső voltam és Krusovicét ittam) aztán újabb megbeszélés, a kedves lány abszolút készségesen segédkezett abban, hogy mit is együnk, magyarázott szívesen, én meg láttam, hogy rábízhatom magam. Tehát a jó koma Couscous de pesce, nyugat-szicíliai tőkehaltagine rákokkal, és meg piri-piri csirke paradicsomos rizzsel... pompás volt, végig remek, bár olykor szokatlan ízek, de hát ezért jöttünk éppen. Desszertnek mindketten a basboussát valósítottuk meg, narancsvirág, gránátalma, stb. Méltatnám még szívesen, de beszéljünk a nem annyira jóról is, ott ülünk és ha akarjuk, ha nem, rendkívül hangos a zene. Lehet, hogy jószándék meg hangulati tényező is, de végig üvöltözni kellett, hogy egymás szavát értsük, és nem mindig sikerült. Szóltam is érte, azt mondták, mások is szóltak már, meg is értik, de nem lehet, ez a főnökség utasítása. Kár. Na, de a vacsora kárpótol mindenért, nagyon jó itt eszegetni.