Betérés

Ma ez úgy volt, hogy az ukrajnai menekültekkel törődtem valamit a Keletiben, azután elindultam, hogy én is egyek valamit. Csak úgy, merőlegesen, a Nefelejcs utcán végig. Nem ismertem ezt a helyet. Több bolt be volt zárva, elég szakadtnak tűnt a környék. Régen itt volt élet. Most meg külváros-fíling. Azután megtaláltam ezt, nem volt valami bizalomgerjesztő kívülről egyáltalán, de egy életem, egy halálom... csak az eszik, aki mer. Belül meg érdekes, egyáltalán nem keltett rossz benyomást. Azt hittem, valami kocsmafélét találok, de egy renden lévő kisvendéglő. Még csak nem is pizzéria-jelleg. Egy darabig ácsorogtam a kihalt helyiségben, azután csak észrevett valaki a konyhából vagy honnan, jött egy nagyon attraktív fiú, hmm.. hogy is mondjam... egyik fülében egy kicsi, 1-2 cetiméteres fültágító, a másikban viszont egy hatalmas karika lafogott, és furán fel volt nyírva körbe, hogy mindez jobban látszódjon. A tetoválásokról ne is beszéljünk, sokszor már nem is akad pincér kivart bőr nélkül. Viszont kaptam egy étlapot a pizzák mellett elég magyaros a kínálat, ebből választottam a rántott csirkemájat petrezselymes burgonyával. Később még hozzáálmodtam egy kis tartármártást is, azt is kaptam. Nem túl soká kész is lett, mondjuk 0 forgalom mellett. A csapolt Calsberg jól öblítette le az ételt. Az egész helyet, ételt, mindent négyesre taksálom. És bemennék ide enni máskor is.