De végül is miért ne

Teréz körúton lődörög este a jámbor városlakó, épp ettem valamit nemrég, aztán valami gyógyforrást kerestem, amit rá lehetne inni, hát aztán így lett ebből Dream Pub. Illetve hát van egy becsábító kiscsaj az utcán a hidegben az ajtó előtt, bátorítóan mosolyog, hogy na, csak térülj be, aztán jó lesz az. Szimpatikus is volt, szóba is elegyedtünk. Hogy mi van? Egy korsó után ajándék pohár? Ja, jé és Pilsner Urquell is van? Hát akkor csak hajrá, befelé! Így történt töredelmesen. Buja nehézfegyver a pultos nő, csábos, a mosolya is búg, én aztán kettőt nyeltem sóváran és mégis csak inkább sört kértem. Nyomta is a csapról rendesen. Én meg elejtőztem a közegben. Érdekes hely, a helyiségben tartózkodók feltételezhetően egy családhoz tartoznak, itt mindenki kedélyes roma, és ennek a temperamentumnak megfelelően zajlik is az élet a fejem felett. A pultos démon, ha nekiáll nevetni, márpedig nem egyszer neki is állt, egészen sajátos hangeffektussal bírt. Van aki úgy nevet, hogy ordít. 1000 decibellel, tapétaszaggató, a ventilátorok is megállnak, de még a repülők propellere is visszaforog. Ez itt olyan volt. A falból, a fejem felett, egy speciális ízlésnek megfelelő netes rádió nyomta a hangalávalót, én nem ezt választottam volna, de nem kérdezte senki. Mindenki, aki a térben ült vagy mozgott, akárhány méterről folyamatosan kommunikált, és hát, hogy is.... szóval megállapítottad, hogy nem a Tudományos Akadémia levelező tagjai. Egy olasz maffiafilmben statisztálódott setét arcú Cosa Nostra nyughatatlanul mászkált le és fel, fekete arcából sütött a vendettára való lelki felkészülés, hát ő inkább a tragi volt a tragikomédiából. A többiek ezért vidámabbak voltak, egy fiatal suttyó állandóan pénzt kunyerált a többiektől, valami kajára kellett volna neki, de a szemére hányták, hogy már mi mindent zabált össze és vissza itt a környéken. Hát így tengettük magunkat... a Pilsner finom volt, jól fogyott, 1290 forintba került, a pultnál táncikáltam egy picit, hogy akkor most mi van, mi lesz a korsó utáni ajándék pohárral, de nem lett semmi. Kint az utcán a járdai lánynak a szemére is vetettem, ő meg kiabálni kezdett, de jóindulatúan, hogy de, de, az járt volna, na, menjünk csak vissza, na, de csak nem megyek vissza egy pohár potyasört kikunyerálni, ha egyszer maguktól, jószándékból nem adják... na, hát kb. ennyi a történet.