Egy régi szendvicsező újrafelfedezése

Régebben, amikor sokat jártam a Bajcsy-Zsilinszky útnak ezen a részén, mindig beugrottam a Duranba egy pár szendvicsre. A szendvicseiket nem úgy kell elképzelni, mint amikor régen nagymama készített egy nagy karaj kenyérből párizsis szendvicset paprikával, és kb. vacsorára ebből egy elég is volt, hanem kis picike bizbaszok a szendvicseik, én kb. két-három harapással eltüntetek egyet, úgy kb. öt-hat után kezdem érezni, hogy ettem valamit.
Aztán sokáig nem jártam arra, a közelmúltban egy céges rendezvényre rendeltünk tőlük vagy 250 darabot. A választék és a minőség most is kitűnő (volt téliszalámis, sajtos, halas, sajt/túróhabos - már amennyire meg tudtam állapítani -, májkrémes és még több fajta).
Az áraik most is eléggé húzósak (persze jócskán nőttek azóta, amióta náluk voltam), de mivel a cég fizette, ezzel most nem foglalkoztam....:)
A szendvicsek mérete viszont nem nőtt, igaz nem is lett kisebb - úgy tűnik a gyomrom sem, mert ahhoz, hogy kezdjen érezni, ettem valamit, most is el kellett tüntetnem vagy 8-10 Durant...:))