Alapvetően rendben levő mexikói

A mexikói konyha mindig is közel állt hozzám, első budapesti élményeim egyike a kilencvenes évek elején az Acapulco étterem volt, mely egy nagyon izgalmas, eladdig ismeretlen ízvilággal ismertetett meg. Nagyjából ezeket az ízeket hozza az El Bigote, melynek voltam már a Ráday utcai egységében, ahol egy kedélyes pultos szolgált ki, aki nagyon kedves volt.
A nemrégiben bementünk a Teréz körúti egységbe négyen. Mivel nem voltunk nagyon éhesek, négyen rendeltünk két burritot (fajitast, tortillát vagy ahogy mondják neki, végső soron ezek elég közeli rokonságban vannak egymással). (990/db, egyik marhahúsos volt, a másik ha jól emlékszem akkor kolbászos.) Jelezte a pultos, hogy nem szabad félbevágja, ha el akarjuk osztani, akkor rágjuk kétfelől. Nem haragudtunk rá, nyilván “parancsot teljesít”, de azért nem is örvendtünk a dolognak.
Lehet, hogy nem volt ez rosszabb a Ráday utcainál, de nem győzött meg igazán, nem tudok jó lelkiismerettel 4 pontot adni rá, de a 3-at mindenképpen megérdemli. S ez nem a félbevágás elmaradása miatt – vagy a tortilla volt kevésbé finom, vagy én voltam már inkább jóllakva, mint a múltkor.