Gondolkodás nélkül

Akkora ötös, hogy kilóg a naplóból. Semmi kétség, az összes elvárást felülmúlta ma az Émile. Igaz, laza vendégfi voltam, családtag, meg hát van ez az életérzés, hogy korlátlan étel és italfogyasztásra fel, ha már egyszer egy esküvőn vendég vagy, Jó érzés, na. Pompás környezet a Rózsadombon, a ház kívül és belül is felülteljesít, A konyha meg még inkább. A kiszolgálás abszolút figyelmes, folyamatos szolgáltatás van, állandóan jönnek az új tálcákkal, viszik el az edényt, majdnem hibátlan. A felszolgálók tudnak tálalni. Érzékelik a vendég típusát, alkalmazkodnak... mindig ott vannak, de soha nincsenek láb alatt. Én meg... hát mi fér még belém? Ha most itt együttlátnám azt a sok folyadékot meg ételt, ami ma belémfért... te jó ég, hová? Pezsgő, Unicum riserva, fehér száraz borok, rose-k, többféle sör, narancslé, kóla... számolatlanul, de hát irtózatos kánikula van. Fogjuk rá, hogy azért. Pedig nem volt ez egy mániás zabálás és vedelés, csak az ember jön, megy, beszélget, itt is leáll, ott is iszik valamit, koccint, és elröppen a nap. A welcome-falatkák után előétel, maga a tökély, Az Újházi tyúkleves mesés. Azután hal, kacsa és csirke... semmi hiba semmiben, A savanyúság is magasabb színvonal. Nem is tudom, mit írhatnák még, ide járni kell, itt nem csak enni lehet, de tökéletes vendéglátást is kapsz pazar környezetben.