Empátia a Vöröskeresztnél

Elég sokat cikkeztek a közelmúltban megnyitott kávézóról, amelyet a Magyar Vöröskereszt 5. kerületi, Arany János utcai főépületében alakítottak ki. A helyszínválasztás szerintem nagyon jó, közel a metró, a Bajcsy, a Bazilika.
A berendezésben a letisztult skandináv egyszerűség volt az irányadó, fenyőbútorok, minimál design, kicsit indusztriális, az újhullámos kávézókat idéző mostanában trendi vonalvezetés. Tágas az L alakú belső tér, hatalmas belmagasság, világos, napfényes belső tér.
A pultnál kell rendelni és fizetni, viszont az elkészült kávét kihozzák az asztalhoz. Az volt a koncepció, hogy az összes asztalt egy csomóba tolják össze, hadd ismerkedjenek az idegenek. Ez alapvetően jó elgondolás, viszont vannak, aki munkamegbeszélésre, csajos pletykálkodásra vagy éppen magán angolórára érkeznek, és nem biztos, hogy az ember a nyugodt kávézás mellett ezeket a számára érdektelen történéseket akarja testközelből hallgatni. A másik zavaró tényező volt, hogy a csacsogó lányok egyike folyamatosan hintázott a székén, aminek köszönhetően a vele szomszédos 4 asztal folyamatosan rángatózott. Mivel én éppen írtam valamit, ez meglehetően idegesítő volt számomra. Dehát itt a jelszó az empátia, így én sem szóltam be. Egyébként a pulttal szemben, az ablakoknál vannak 2 személyes "privát" asztalok is, de azok foglaltak voltak, amikor ott jártam.
A mosdó tiszta, szép, igényes. A fal mentén kialakítottak párnás, kuckós pihenőhelyet is, az nagyon tetszett.
A kiszolgálás egyáltalán nem pörgős, inkább ráérős, nyugis.
A kávé nagyon finom, viszont nem olcsó. Egy cappuccino 650 Ft.
Lehet kapni péksütiket, kakaós csigát, pisztáciás croissant-t, valamint szögletes pizzákat.
Gyerekbarát hely, pelenkázóval a hátsó traktusban.
Ingyenes wifi és töltési lehetőség van.