Kimagasló gasztronómiai élmény

Ha belépek valahová és blues szól, komfortérzésem egyből megnő 50%-al. A zen-buddhizmusban az elme felszabadulásának pillanatát, a megvilágosodást, a kreativitást szimbolizáló, laza ecsetvonással rajzolt körről elnevezett gasztro-kocsmában, japán megnevezéssel izakayában épp a Mannish Boy szólt Muddy Waterstől, midőn leültem az asztalomhoz. A blues műfajának egyik legdögösebb darabja. A továbbiakban más zenei stílusirányzatoknak is helyet adtak, de egyik sem volt fülbántó, a háttérzene mindvégig emelt az összélményen.
A berendezés egyedi, illik a kulináris kínálathoz, egyfajta rendezett szedett-vedettség uralja, erőltetett romkocsmásság nélkül. Kortárs wabi sabi stílusú ramen-bárként határozzák meg magukat a honlapon, de a Facebook-besorolások között megtaláljuk a zugkocsmát is.
Nem véletlenül.
Ide aligha téved be valaki véletlenül, informatív cégtábla nincs is az utcán. A hely nevét neonfelirat jelzi, de arról az átlagember azt sem tudja, hogy solariumot, butikhotelt vagy masszázs-szalont jelöl. A kíváncsiskodók is hamar visszafordulhatnak, a lepergő vakolatú belső udvar csak annak ígér bármit is, aki tudja hova jött. Vélhető, hogy a tisztes és megérdemelt sajtóvisszhang mellett a szájhagyomány az, amire építenek. Aki itt megfordul, jó eséllyel ajánlani fogja a helyet gasztronómiai szempontból nyitott barátainak.
Ázsiai fúziós konyhát visznek néhány vendégfogással. Az általam rendelt ételeken kívül kínálnak többek között citromfüves tengeri csigát, saját cheese cake interpretációt, rament kacsából és pisztrángból, de van egy shi take gombás vegán verziójuk is.
Az első fogás, ami megragadta a tekintetem, a malacfüle volt. Ropogós, izgalmasan fűszerezett variánst adnak, mely ideális sörkorcsolya. Mellé vagy akár külön is kitűnő a szezonális kimchi, ami ottjártam idején, szeptember közepén karfiolból készült.
A szecsuáni zöldalmás pacalsaláta valóságos ízszimfónia volt, jó értelemben szájzsibbasztó (gondolom ez a megfelelő mennyiségű szecsuáni borsnak volt köszönhető), markánsan csípős, zöld korianderrel megszórt, komplexen fűszerezett alkotás.
Rendeltem Gillardeau osztrigát is, ami hozta a formáját, három változatban kínálják, jómagam a nyers yuzu-s variánst próbáltam ki.
Finom volt a Pao de Queijlo, ami brazil sajtos pogácsát fed, s nem okozott csalódást a desszertként rendelt trüffel-gyűjtemény sem.
A kiszolgálás kedves, udvarias, közvetlen.
Az itallap a söröket leszámítva követi az étlap igényességét és extravaganciáját. A kínált négy sör közül három érdektelen, de az észt Pöhjala főzde Meri nevű gose-főzete figyelmet érdemlő, annál is inkább, hogy a nagy történelmi múlttal bíró, különleges ízvilágú gose irányzat viszonylag elhanyagolt műfaj még manapság is, a sörforradalom tizedik esztendejében. Kínálnak nyolc jól összeválogatott bort, melyek fele magyar, ötöt kimérnek decire is. A töményitalok között kommersz tételt nem találunk egyáltalán.