A belső teret döntően a fagyispult és a háttér kiszolgáló részek foglalják el, így helyben fagyizni, leülni csak a kinti részen lehetséges, ami egyébként igazán kellemes környék. A legtöbb közeli más vendéglátó hely is főleg a teraszra települt. Ebből következően azonban egy idényjellegű hely lehet csak az Erdei Fagyizó, a hűvösebb időszak bekövetkeztével valószínűleg be is fognak zárni. A nyitást megneszelve egész kis sor alakult ki a fagyizó előtt, mindenki türelmesen kivárta a viszonylag hosszabb kiszolgálási időt, hiszen itt a fagylaltot nem gombócra, hanem dekára kimérve adják, minden tételt egyenként lemérnek, és mindenki a pontos összeget fizeti a fogyasztása után. Ahogy írják magukról a tulajdonosok, valódi főzött fagylaltot készítenek, aroma, ízfokozó és tartósítószer nélkül, természetesen. A kínálat 12 ízből áll, ismertek és kicsit kreatívak is, pl. sós vajkaramella, ecuadori étcsokoládé, madártej, mákos guba, mézes gesztenye, tejfölös túrógombóc, tökmag, pisztácia, eper, citrom, stb. Az én választásom vörösboros áfonya és kandírozott cseresznyés marcipán volt, mindkettő igen izgalmasan hangzott, finom volt, de igazából az a bizonyos "hűha" élmény elmaradt. A fagyi ára 110 Ft/ dkg, azonban a trükk, hogy a tölcsért, tálkát is hozzámérik a fagyihoz, talán ezért lett drágább, mint amire én számítottam (a képen látható szemre elég csekély adag 1200 Ft felett).
