Újabb magyar ínyencétterem: csúcsminőség megfizethető áron.

Vannak egészen biztos tippek. Amikor a magyar gasztronómia egyik legnagyobb szakértője azt mondja, hogy ez egy jó hely, akkor ott mondhatni lehetetlen csalódni. Ez volt az Esca. Egyébként már a listámon szerepelt, amikor a tippet-jótanácsot kaptam, több ízben is elsétáltam előtte s megállapítottam, hogy nagyon bíztató a deli menüje, meg úgy általában az egész hely. Nagy üvegablakokkal működnek, így az arra sétálók is láthatják ennek a szolid eleganciájú, hangulatos helynek az otthonosságát. Konyhastúdiónak nevezik magukat.
Belépve jó kezdet volt, hogy találkoztam a magyar gasztronómia egy másik élő legendájával, akivel egy borkóstoló panel keretében ismerkedtünk meg vagy tíz éve, s azóta ha nem is napi rendszerességgel, de tartjuk a kapcsolatot. Gyorsan odahívta a séfet s hosszan méltatta. Mint megtudtam, olyan helyeken dolgozott, mint az Alabárdos, Zóna s az Arany Kaviár, azt is megtudtam, hogy a Chaine de rotisseur-on részt vett, ott a diploma a falon, továbbá, hogy az egyetlen Cordon Bleu diplomás magyar séf (ezt a diplomát le is fotóztam).
Leültem a bejárat melletti egyszemélyes asztalhoz, pont nekem volt tervezve. A pincér igazi biztonsági játékos, mielőtt leültem volna, azt mondta, hogy „egy pillanat megkérdezem a séfet, hogy szabad-e az az asztal.” Nos, nem volt rajta foglalt jelző, így én ezt felesleges, zavaró körülményeskedésnek tartottam, s annak tartom most is, miután kapcsolatunk a körülmények révén kedvezően alakult a pincér fiúval.
Rendeltem egy menüt, karfiollevest, sült tarját sült fokhagymakrémmel és gombával valamint egy pohárdesszertet. Hozzá szódát ittam, egyrészt költségkímélés okán, másrészt nem árt turné közben kicsit pihentetni a májat.
Miközben eszegettem a levesemet, arra lettem figyelmes, hogy a Konyhafőnökből ismert Bernáth Jóska (akinek nevével egyébként az 2012-es vagy 2013-as „Top 100 kulináris kaland” című kiadványban találkoztam először, mint a magyar gasztronómia egyik legfőbb külföldön dolgozó reménységével) fizet a pultnál. Ez is jó jel.
A karfiolleves krémes, intenzív ízű volt, apróra vágott zöldalma-kockákkal ízesítették. A tarja maga volt a tökély, de nekem hiányzott egy klasszikus köretelem, nem szoktam húst enni hússal. Kenyeret kértem s kaptam, kétfélét kiváló minőségűt. A desszert is finom volt.
Nem számolták fel sem a szódát, sem a kenyeret, sem a felszolgálási díjat.
Egyik legjobb élményem volt ez ebben az évben, ha nem a legjobb.
2550 ft-ért ilyen ebéd - odatehető a legjobbak, a LaciKonyha vagy az Olimpia mellé.