Ebéd a klozetajtóban

Meghívásra mentünk az Ezüstpontyba társasággal. Az első kellemetlen meglepetés az volt, hogy a napokkal korábban foglalt asztalunk közvetlenül a klozetajtónál helyezkedett el, így az ebéd alatt cca. 50-60 ajtónyitást/csukást (és az ezzel járó járkálást és klozetszagot) kellett elviselnünk a sürgősen h*gyozni/sz*rni vágyó étterem látogatóktól. A meghívó próbált tenni valamit, hogy ne a klozet tőszomszédságában kelljen ebédelnünk, de a 70-es évek retrohangulatát idéző pincér bácsi lakonikusan közölte, hogy ez van, nem tud más helyet adni. A legtöbben a hely jellegére figyelemmel halászlevelet és halételeket ettünk, azok jók voltak, bár elég sokat kellett várni mindenre és azt az odafigyelést sem éreztük a pincértől, ami más helyeken megszokott (mondom, 70-es évek retrohangulat...:) ) Egy idő után az egész étteremben átható égett szag kezdett terjengeni (bár hallottam már olyan megoldásokról, hogy különböző technikai eszközökkel biztosítani lehet, hogy a konyha szaga ne járja át a vendégteret), nem tudjuk mit sikerült így odaégetni a konyhán, de az égett szaggal vegyes klozetszag (és azzal együtt a klozetlátogatók asztalunk melletti folyamatos járkálása) nem növelte a hangulatunkat.