A hely, ahová egyszer mész, s akkor is megbánod

Évtizedek óta naponta járok el a hely előtt, s mivel a kerület eléggé alulprezentált éttermekben, s az ember nem mindig akar autóba ülni egy családi ebéd kedvéért, eljött az ideje, hogy megadjam neki az esélyt. Bár ne tettem volna.
Belépve a hangulat ugyan ódivatú, de alapvetően rendben volt, pár asztalnál ültek, nem kongott az ürességtől - pedig simán jogos lett volna a későbbiek ismeretében. Rendelés 10 perc elteltével nagy nehezen leadva (a kettőből csak egyféle csapolt sör, de oké, tél van), majd további kurta 35-40 perc után megérkeznek az ételek. Nos, nem vagyok egy manapság oly divatos gasztroblogger sznob f...z [moderálva - a szerk.], aki eltartott kisujjal issza a sört is, de:
- a fogasfilé roston forralt boros szőlő mártással nevű 3150 Ft-os étel egy vékonyka rántott (!) filéből, egy ízetlen, lisztes szószból és gyorsrizsből állt
- a kétféle halászlé ugyan állagra rendben volt, de 1950 Ft-ért elvártam volna, hogy ne érezzem rajta, hogy legalább egy hónapja lefőzték, mert olyan sós volt, hogy kicserzette a szánkat.
- a végső elkeseredésül rendelt gesztenyepürével a műanyag tejszínhabon kívül más gond nem volt - nem is lehetett, mert hiányzott belőle a másik fő összetevője, a gesztenye.
Mindezek végén a villámcsapás: kötelező 10% tip a számla végösszegében. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy hadd döntsem el én, hogy mennyit ért meg nekem a kiszolgálás, a hely szelleme, az étkezés hangulata. Van, ahol bőven 10%-ot, van, ahol egy százasra felkerekítést. Itt ez utóbbit érte volna meg.