Szóval, ma úgy jutottam ide, hogy folyt a nyakamba az izzadtság, eső előtti nedves légnyomás, nyomasztó trópus, és úgy kiszáradtam, hogy csak na. Igyunk a Fadrusz sörözőben egy sört! De zárva volt, kint a tábla, hogy zártkörű rendezvény. Akkor a Fadrusz cukrászdában legalább egy kis lé,. . . elmegyek az ajtó előtt, viccesen hátralépek, bent már vigyor van, látják, hogy jövök, én meg bepanaszolom, hogy szomjan halok. Tessék víz. . . Víz? Hová kerültem? Sivatagban oázis? Itt nincs más lé. . De fagylalt van! És akkor benyomtak helyben egy-egy gombóc erdei gyümölcsöt, málnát és citromot pohárban. És amikor végeztem, mutogattam siváran a poharat, hogy még, még, még. nincs már, elfogyott. Biztos lyukas a pohár - szánakoztak rajtam. Így aztán még további citrom és erdei gyümölcs került az életmentő kisköcsögbe. Közben bejött egy anyuka a gyerekével, és nekiállt valami görög drámát előadni. . a pici helyiségben csak két szék van, az egyiken én ültem és kentem a számba a fagylaltot. A dráma meg így hangzott: - Hát látod, kisfiam, ülnek a széken. . nem férünk oda. . . így hát nincs mit tenni, nem baj, elmegyünk valahová a környékre, leülünk földre, vagy valahová. . . mert itt nem lehet. . . végighallgattam, aztán anélkül, hogy megtapsoltam volna, újra elismételte az egész szózatot, csak most panaszosabban, egy haldokló hellén királynő stílusában. . . így aztán felálltam szó nélkül, meg mutogatás nélkül átadtam a helyet, és állva fagyiztam tovább a csomagjaimmal együtt. A fagyi nagyon fimon, a sütik is azok, bár most nem ettem.