Egyedi stílusú, hangulatos, színvonalas pub

A Fat Mo igazi szenzáció volt, amikor a kilencvenes évek közepén megnyitott. Mai mércével mérve is ritka hangulatos, egyedi atmoszférája van, jól ki van találva a dizájn, mely az alkoholtilalom időszakát vetíti elénk mind a képeken, a különböző beltéri megoldásokon keresztül, mind Fat Mo legendájának megidézésével. Úgy tűnt, mintha bezárt volna a hely egy időre, ezt a pultos kisasszony nem erősítette meg. Tény, hogy nagyon hosszú ideig nem jártunk itt, nem is tudom miért.
Most véletlenül kerültünk ide, mert összekevertem a Nyáry Pál utcát az Irányi utcával, s ha már ide keveredtünk s remek zene szólt (van egy kivetítőjük melyen keresztül az ember kintről figyelheti, hogy bent mi történik, s nemcsak a képet közvetítik, hanem a hangot is) akkor bementünk.
A Hot Jazz Band játszott éppen. Mivel már vacsora után voltunk, a pultnál ültünk le. az ételárak egyébként elég magasak, de ez nem sokat számított volna, ha történetesen éhesek vagyunk.
Rendeltünk egy-egy pohár sört, ketten a Távoli galaxis mellett döntöttünk (690 egy pohár, ezt korrektnek ítéltük, a korsó 990 lett volna), harmadik társunk barna Leffet ivott. A pultosok kedvesek, egyetlen érthetetlen hiba az volt, hogy két igényes jazz koncert között mi a fenének tettek be valami idióta tuctuc zenét. Mégis milyen meggondolás vezethet valakit ebben, ezt egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Aki értékeli a jazzt, nagy eséllyel hányingert kap a kommersz zenétől. De ez csak mellékzönge, lényegében újraéltem diákkorom húsz évvel ezelőtti pazar élményeit, s lényegében most is, ahogy ezeket a sorokat írom, legszívesebben beülnék a Fat Mo-ba egy sörre, feltéve persze, hogy színvonalas jazz szól éppen.