Fine Art Bistro Budapest

A süteményekről és egyéb ételekről lemondtunk az árak miatt. Nem magyar pénztárcának valók. Amennyibe került volna, azért a városban - például egy Jókai utcai cukrászdában - kétszer is ehetnénk. Sajnos, ez minden népszerű, (külföldi) turisták által látogatott helyen így van már Budapesten. A magyar turistának meg kicsit keserű a szája íze, de okos, és pótol egy kis séta után máshol.

Nagyon szép tiszta, modern, elegáns, szépen kialakított a kávézó, mondhatom, hogy méltó az egész múzeumhoz. Igaz, nem olcsó semmi, talán az árazásban lehettek volna nagyobb figyelemmel és empátiával a hazai múzeumlátogatókra is, mert itt az árak erősen a külföldi turisták pénztárcájához lettek igazítva, akikből valljuk be, az elmúlt 2 évben a Covid miatt kisebbség lett. Toma kis palackos gyümölcsleveket (690 Ft) kínálnak, 0,33 l-es fémdobozos Pepsi-család szénsavas üdítőket (620 Ft), az ásványvíz 550 Ft ! ! ! . Mi alkoholt nem ittunk, de kimérve Pátzay Pinot Noir rosét, rizlinget és Cabernet Sauvignon vöröset kínálnak decijét 1300 Ft-ért. Nagyon finom volt az olasz Mauro kávé, az eszpresszó 650 Ft, a cappuccino 720 Ft, a latte 820 Ft. A gyerekeknek koffeinmentes kávét kértünk, A sütemények közül a tripla csokis tortát és eperlekvárral töltött minifánkot választottunk, mindegyik finom volt, bár a fánk szerintem mirelit késztermék lehetett (legalábbis nagyon hajazott az Aldisra, azt meg ismerem, hogy ilyen). A meggyes rétes tölteléke kevéssé volt meggyőző. A sütik szeletára 1000 Ft körüli. A szendvicsek szintén 1000 Ft környékén árazottak, sajtos bagel, sonkás zsemle volt, nejlon fóliába csomagolva. A kiszolgálás nagyon kedves és figyelmes volt. Az asztalok kényelmesek. Összességében a múzeumi belépő többszörösét költöttük el itt.

A múzeumot nem akartam ezúttal megnézni, tekintettel arra, hogy jó párszor jártam már itt, legutóbb a Román Csarnok megnyitásakor (akkor viszont az étterem még nem készült el). A fogadócsarnokba betérve körbenéztem, de nem láttam útbaigazító táblát az étteremmel kapcsolatosan. Sajnos a terv nem járt sikerrel, ugyanis a biztonsági őr közölte, hogy a pinceszinten lévő étterembe is csak múzeumi belépővel lehet bemenni, mivel a pinceszinten is vannak kiállítások (de merem remélni, nem az étterem falán. . . ). Úgyhogy ez a látogatás elmaradt. Nonszensznek tartom, hogy azért vegyek belépőt egy múzeumba, ahová éppen sem időm, sem elhatározásom nem volt betérni, mert máskülönben nem lehet az étterembe sem bemenni. Ez a többi múzeumban, kiállítótérben (pl. Vigadó, Magyar Nemzeti Galéria, egykori Néprajzi Múzeum) nem így működik, de még a szemben lévő Műcsarnokban sem, a bisztró-kávézó és a múzeumi shop/ajándékbolt is rendszerint úgy kerül kialakításra, hogy azt külön, a múzeumtól függetlenül is lehessen látogatni.

Önkiszolgálni a levest és a salátákat lehet, olyan csöppnyi tálkába, hogy abba a levesből csak kóstolásnyi mennyiség fér. Salátával pedig azért nem lehet telerakni, mert alig van mivel! Délután fél 3 körül már erősen hézagos választékkal találkoztunk, miközben egy pár kanálnyi saláta ára 900 forint! Főételből 3–4 féle volt, egységesen 1800 forintért. Én gombával töltött canellonit ettem, ami nem volt rossz, de éppencsak langyos volt! A párom sült, göngyölt csirkemellet kért, ami jó is volt addig, amíg a vastagabb részhez nem ért. Ott teljességgel nyers volt a baromfihús! ! ! Megmutattam a fiatal szakácsnak, akinek eszébe sem jutott legalább elnézést kérni! Megemlítettem még, hogy a 3,3 decis Heineken dobozos sör pedig nincs lehűtve, langyos, 750 forintért! Elnézést erre sem kért! Ám mindezért elkértek kettőnkre közel 8000 forintot! Mi viszont többet nem kérünk ebből a helyből, és ezt tudom ajánlani másoknak is!