Fióka Budapest

2-3 vendég volt még rajtam kívül, méltósággal burkolózott közben sötétbe a város. Kitűnő felszolgálónő, az első pillanattól kezdve bizalmas, de ne tolakodó, barátságos, együttérző, nagyszerű partner a vacsorához. . . félmondatokban intelligensen megbeszéltünk mindent, hagytam magam rábeszélni, rendeltem, aztán ő erre, hogy miért nem inkább? ? De miért? Hát azért, mert. . . A végén rábíztam magam. Ő az itt dolgozó jobbik énem, szeret, tudja, hogy mit akarok enni, mondtam, hogy úgy jó, meg azt is, hogy mit akarok inni. . . Legyen, minden legyen úgy, ahogy lennie kell! A húsleves tökéletes volt, Az az íz, amiért a húslevest keresem. És de ritkán találom így ilyennek! A velős csontra is simán vevő voltam, itt úgy jön, hogy nem ám kivered ököllel meg a konyharuhával, hanem szépen, hosszán elfűrészelt csontokat kapsz, tökélyre fejlesztve. És nem sóval, borssal, enyhe pirospaprikával eszed, hanem fokhagymával, tormával. Úgy jó? De mennyire! Remek pirítós kíséri. Mivel nagyon széles a borkínálat, a rizlinget is ráhagytam a lányra, legyen, ahogy ő gondolja. Kitűnő az étel, csoda a felszolgálás, kellemes a hangulat, na, és nem is volt ez olyan drága. Ajánlatos világ ez!

Mondom, ez egy borbár, nemde? Akkor erre fel hoz csak borlapot. Megkérdem, hogy ki készíti a ház borát, nem tudja, pedig ennél alapvetőbb információ egy borbárban el sem képzelhető. Végül miután a palackot kihozza, nekem kell arról leolvasni, hogy a Zelna pince palackozta. Formálisan egyébként udvarias a fiatalember, ezért is adtam 3 pontot a kiszolgálás rovatra. Egy kacsamájas kacsarillette-et ettem, ami kifejezetten jó volt, a hozzá adott briós állagán lehetne javítani, túl tömör volt, nem adott igazán jó élményt. 2690 ft volt, ez átlagos díjszabás. Kreinbacher Juhfarkot ittam hozzá, 1250 ft egy pohár, jó volt a kettő együtt. A konyharovatban erre nem biztos, hogy járna az öt pont, de a borválaszték emel egy kicsit. Felszámolnak 12% felszolgálási díjat, amit nem érzek indokoltnak. Összességében jó élmény volt a Fióka, négy és fél pont körül van, szívem a négy fele hajlik, de ha belegondolok, hogy milyen helyeknek adtam négy pontot az elmúlt években, akkor racionálisan, az igazságosság jegyében megadom nekik az ötöt.

Egy sima csontleves 1580,- egy pici tejbegríz 750,-
Ízre semmi rendkivüli, ezeket bárhol olcsóbban és normál mennyiségben megkaphatjuk. Egy alkalommal kiváncsiságból kissé húzos volt és jól sem laktunk.

Nagyon szép parkkal egybeépült az 5 év óta működő étterem. Kis ízléses fekete táblán hozták a napi ajánlatukat és külön étlapon az állandó fogásokat. A velős csontos marhahúslevesről már hallottunk. Ezt kértük és ilyen óriási és finom velős csonttal régen találkoztunk. Négy pirítóst kaptunk a csonthoz, külön velőt kiszedő kést és villát. Feleségem sárgadinnye levese is nagyon ízletes volt. Második fogásként rántotta Szent Péter halat illetve gombás pappardellét kérünk. Egy-egy korsó staropramen sörrel komplett volt az ebéd.

Aztán mégis a szabad levegő mellett döntöttem, a kissé csípős szellő dacára. Az étterem kínálata nem túl széles, de kifejezetten minőségi! Mangalica ragulevest ettem kapros burgonyagombócokkal, és nem bántam meg semmit, tökéletes választás volt! Nagyon finom! Kicsit kevésnek véltem egy ebédre, fél tál, de egy második fogással együtt már elég drága lett volna, ha meg még iszom is valamit, megközelítem a 10. 000,- forintot. . . hát azért annyira nem, mert azért ez mégis csak a egy villamos-végállomás, 5 nagy út kereszteződése, és lehet, hogy a Városmajor vagy Pasarét széle, de annyira azért nem romantikus a nagy forgalomban ezen a kis zöld szigeten ücsörögni. Közben a szél lefúlt egy szomszéd asztalról mindent. . . A kiszolgálás viszont nagyon kedves, figyelmes, kifogástalan, és még beszélgetésbe is elegyedtünk a borok milyenségét tekintve. Nem szeretnék megfeledkezni a nagyon gusztusosan tálalt kis padlizsánkrémről sem, ami üde ötlet! A helyet viszont nyugodt szívvel ajánlom bárkinek!

Tárkonyos borjú palóclevest (1380 Ft) - tábláról választva - és aranygaluskát (1240 Ft) - az állandó étlapról - ettem. A csészényi levesben a hús kissé rágós volt, és a zöldbabot kicsit túlfőzték, lehetett volna benne több a zöldbabból. A hozzá adott házi bagett kiváló. A házi málnaszörp (450 Ft/3 dl) is finom volt. Az aranygaluska tálalása érdekes, a galuska a sodófészekben ült. A sodó kissé sűrű, grízes, a galuskában pedig voltak kemény, megégett szélek. Ahhoz képest, hogy a Dining Guide 2017-es kalauz 75 pontra értékelte, ennél tökéletesebb kivitelezésre számítottam a konyha részéről. Átlagnál kisebbek az adagok, 2 fogással nem lehet jóllakni. A kis csavart én nem találtam meg. Kötelező szervizdíj nincs, kártyával lehet fizetni. Az épület mögötti terasz nagyon kellemes és csendes, csupa zöldre nyílik.

A pincér erről konzultált (! ) a szakáccsal, aki kiüzent, hogy erre nincs mód. Feleségem egy tányért és merőkanalat kért, ezt ímmel-ámmal megtették. Anyósom főétele is megérkezett, természetesen a kérés ellenére, cukkinivel. Anyóson reklamálta az előre megbeszélt burgonyát, a pincér azt mondta anyóson hagyja ott a cukkinit, a burgonyát majd hozza. Erre az étkezés végén került sor. A kihozott pisztrángról nem kérdezte meg, hogy segíthet-e a kibontásában, a remegő kezű anyósomnak kellett a halat felbontania, és köret nélkül megennie. Itt jegyzem meg, hogy a pincér egy dologban igyekezett gondosnak látszani, előre megjegyezte, hogy a pisztráng "szálkás lesz, erre előre figyelmeztet". Áruismeret:1-es. Az ebéd végeztével a fő/fizetőpincér elnézést kért. Ilyen kiszolgálás nemhogy egy ilyen rangos helyen, de vasúti restiben sem fogadható el.

Az ételekkel nem volt gond, bár nekem a leves kicsit langyos volt, viszont nem volt zavaró. A kacsa kifogástalan volt, szaftos, nem kiszárított. A szuflé pazar. Csak így tovább! ! !

Örülök, hogy nyílt végre Budán egy nem sznob, de igényes hely, ahol különlegesebb ételekből lehet választani - amúgy vannak hagyományos ételek is, például a barátom borjú bécsit evett, ami szintén jól nézett ki;). Szóval nekem a hely mindenből 5-ös! ! !