De ha egyszer megérdemli

Na, osszuk csak ki szépen a következő ötöst... simán, lelkizavar nélkül. Templomi gyász volt a Városmajorban, aztán belémállt, hogy de régen is voltam én a Fiókában.. nem is rossz emlék! Gondolkodtató, levezető séta a Majoron végig, aztán nézzünk csak be, nincs se hideg, se meleg, kint is lehet ülni, bent is, valahol a kettő között letelepedtem. 2-3 vendég volt még rajtam kívül, méltósággal burkolózott közben sötétbe a város. Kitűnő felszolgálónő, az első pillanattól kezdve bizalmas, de ne tolakodó, barátságos, együttérző, nagyszerű partner a vacsorához... félmondatokban intelligensen megbeszéltünk mindent, hagytam magam rábeszélni, rendeltem, aztán ő erre, hogy miért nem inkább?? De miért? Hát azért, mert... A végén rábíztam magam. Ő az itt dolgozó jobbik énem, szeret, tudja, hogy mit akarok enni, mondtam, hogy úgy jó, meg azt is, hogy mit akarok inni... Legyen, minden legyen úgy, ahogy lennie kell! A húsleves tökéletes volt, Az az íz, amiért a húslevest keresem. És de ritkán találom így ilyennek! A velős csontra is simán vevő voltam, itt úgy jön, hogy nem ám kivered ököllel meg a konyharuhával, hanem szépen, hosszán elfűrészelt csontokat kapsz, tökélyre fejlesztve. És nem sóval, borssal, enyhe pirospaprikával eszed, hanem fokhagymával, tormával. Úgy jó? De mennyire! Remek pirítós kíséri. Mivel nagyon széles a borkínálat, a rizlinget is ráhagytam a lányra, legyen, ahogy ő gondolja. Kitűnő az étel, csoda a felszolgálás, kellemes a hangulat, na, és nem is volt ez olyan drága. Ajánlatos világ ez!